Érkezik a tavasz!

A mai nap, amikor e cikket írom, február 28-a van, és mire ez a munka megjelenik, bizonyára már mindenki tudni fogja, hogy eléggé borús, esős időjárással zártuk a telet, és végül is így indítottuk a tavaszt. Egyelőre természetesen nincs kilátásom a jövőre nézve, ezzel együtt pedig a holnapra sem, de nagyon reménykedem. Nemcsak azért, mert egyre közelebb kerülünk a nyári hónapokhoz, amikor olvad a fagyi a szánkban, és természetesen nincs iskola, hanem azért is, mert megélhetjük a tavasz minden felfrissítő pillanatát. Úgy értem, minden évszaknak megvan a maga sajátos szépsége, amiért végül is megteremtetett. Legyen szó egy ünnepről, egy jellegzetes napról vagy esetleg egy híres szülöttről – minden évszaknak, ezáltal pedig minden hónapnak megvan a maga különlegessége.

A nyár jellegzetességeit már megemlítettem: a hatalmas hőséget vagy éppen a heves esőzéseket, amelyek javarészt jót tesznek a természetnek is. Az őszt leginkább a gyönyörű színek és a kevésbé kellemes iskolakezdés határozza meg. Majd következik a hideg tél, amit épp most búcsúztatunk, és fagyos időjárása miatt még egy ideig vissza sem várunk.

Végül pedig itt van a számomra hibátlan, drága tavasz – egy kicsit kecses, egy kicsit színes, egy kicsit felemelő, és egy kicsit értékesebb az összesnél. Nem mintha bármelyik évszaknak ne lenne meg a maga szépsége vagy jelentősége, de a tavasz, amely ránk vár, sokkal több lehetőséget hoz – mind a természet, mind az ember életére nézve. Az elmúlt héten már kacsingatott ránk, és milyen más lett tőle az emberek hangulata! Felüdültebb, vidámabb, kipirult arcokat láthattunk mindenütt – olyanokat is, akik nemcsak ügyeket intézni jöttek a városba, hanem azért is, mert érezték a tavasz közeledtét.

A vizek, a tavak, pontosabban az ezeket borító jégtakaró megolvadt, és néhány vízi madár, mint például a hattyúk, a récék és a levegő száguldozói, a galambok, előszeretettel repkedtek fölötte vagy úsztak a felszínén. A vízpartokon élő rovarok és kisebb állatok is előbújtak, és megkezdték a jövés-menést, ami az elkövetkező három hónapban határozottan jellemző lesz rájuk. Néhány fa már bontogatja rügyeit, várva az ébredő méhecskéket, hogy munkához lássanak, és gondoskodjanak a pollenről, amelynek köszönhetően a gyümölcstermés is bőséges lehet.

A kis mezei virágok is előbújnak, például az ibolya, a gyermekláncfű, és hamarosan olyan ügyesen megnövesztik szárukat, hogy a gyerekek (vagy talán az idősebb generációk is) nagy örömmel készítenek belőlük karkötőket és nyakláncokat, éppúgy, mint a régi szép időkben.

Újra megjelenik a természet hangja: a madárcsicsergés, a gyermekkacaj vagy egyszerűen csak a tavasz friss neszei, amelyeknek úgy örülünk, hogy különböző égi dallamokat társítunk hozzájuk. A gyerekek – akár falun, akár városban élnek – megragadják az alkalmat, hogy kicsalogassák szüleiket a játszótérre vagy egy hosszú biciklitúrára, hogy önfeledten kiélvezzék a jó időt.

Ilyenkor egy kicsit háttérbe szorulnak a munkafüzetek és a különböző szorgalmi feladatok, hiszen ebben a kellemes időben, amikor a nap sugarai, természetesen gyengéden, perzselik a hátunkat, sajnos senkinek sincs kedve a kötelezőn túl teljesíteni.

Néhányan azért is nevezik a tavaszt a második nyárnak vagy az előnyárnak, mert ilyenkor az embereknek mindenhez kedvük támad – kivéve a bezártsághoz. Ha végignézzük a bizonyos szempontokat, talán igazat is adhatunk ennek az állításnak, hiszen hónapokon át csak a kötelező köreinket futottuk a városban, majd igyekeztünk haza, nehogy megfagyjunk a hidegben. Néha unalmunkban már az összes sorozatot megnéztük, az összes unalmas könyvet kiolvastuk, vagy a szorgalmasabbak az összes port letakarították.

De a jó idővel, amikor a természet minden dallama csalogat, az emberekben is felébred a tenni akarás ösztöne. Ilyenkor végre képesek lépni a bezártság ellen, és ezért is lépnek ki a fényre, amely új életet lehel beléjük.

Bár történelmileg a reneszánsz korszakát tartják az újjászületés megtestesítőjének, számomra nemcsak ez az időszak tekinthető annak – főleg nem az emberek lelki szintjét nézve. Hiszen a tavaszban is megjelenik az újjászületés, egy érzésekkel teli, személyesebb formában, amely által mindenki új erőre kap. Az emberek pozitívabbak, kedvesebbek és boldogabbak lesznek. Nemcsak másokkal, hanem saját magukkal szemben is.

És ha valami mégis gátolná őket abban, hogy kilépjenek a házuk ajtaján és gyönyörködjenek a tavasz csodáiban, nem kell aggódniuk, mert a tavasz melege minden módon megtalálja őket. Ha kell, az ablakon beszűrődő fény, vagy a falakon átmászó lendület lesz, még akkor is, ha ezt az időszakot javarészt a tavaszi fáradtsággal jellemzik.

Mindemellett a tavasz nagyszerű lehetőség arra, hogy új dolgokat engedjünk be az életünkbe – például azt az apró örömöt, amelyet a megújulás időszakában fedezhetünk fel leginkább. Vezessük be mindennapjainkba a mosolyt, a kedvességet, hiszen a természet is rengeteg lenyűgöző lényt és jelenséget tár elénk. Háláljuk meg ennek a három hónapnak az értékeit azzal, hogy mi is értékeket adunk tovább.

Engedjük meg magunknak, hogy napsugarakká váljunk mások életében, és kellemes melegséggel öleljük körül őket egy hosszú, hideg tél után. Vagy legyünk a fák rügyei, amelyekben az emberek a jövőt, a bőséget és a megfizethetetlen eszméket fedezhetik fel. Legyünk lágy szellő, amely gyengéden megsimogatja az emberek eddig fagyott arcát, és halkan a fülükbe súgja: „Minden rendben lesz, most már itt vagyok.”

De mindenekelőtt legyünk jók. Tavasszal szülessünk újjá mi is – ne legyünk sem fagyosak, sem perzselőek, és ne égessünk fel mindent magunk körül. Az alázat, az együttérzés, a segítőkészség és mindenekelőtt a szeretet legyen az, ami végigkísér bennünket ezekben a csodálatos hetekben, hónapokban. Vagy talán egy egész életen át…

Hiszen az óra megállíthatatlanul ketyeg, és be kell látnunk, hogy nem fog visszafordulni csak azért, mert elmulasztottunk egy pillanatot megélni, vagy mert elfelejtettünk kedvesnek lenni. Ültessünk hát el egy ritka, de értékes magot magunkban ezen a tavaszon, és engedjük, hogy az időjárástól és az évszakok változásától függetlenül valami csodálatos növekedjen belőle egy egész életen át!

Kiemelt fotó forrása: https://wallpapercave.com/spring-aesthetic-pc-wallpapers

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály