A balkáni tavaszköszöntő – Március 1.

Szombat reggel, március 1-jén – a tavasz első hivatalos napján – édesapám és nagypapám szinte karon fogva röppentek be a szobám ajtaján, kezükben egy gyönyörű márciuskával.

Kisebb koromban leginkább egy csokor hóvirággal köszöntötték a tavaszt, de ma már teljesen igazodtak a hagyományokhoz, és mindig a legszebb márciuskával, vagy gyakoribb nevén mărțișor-ral lepnek meg engem, anyukámat, valamint a közelebbi női családtagokat.

Bár már megszoktam, hogy minden évben megemlékeznek rólam is ezen a napon, mégis minden alkalommal meghatódom. Mert ilyen a női lélek.

Igazság szerint, amikor azt mondtam, hogy a legszebb márciuskát kapom, lehet, hogy egy kicsit túloztam. Valójában mindegyikben van egy különleges motívum, amely a tavasz egyik jellegzetes szimbólumát ábrázolja, és ezekhez a mintákhoz kapcsolódóan szépet és jót kívánnak a hölgyeknek, akiknek adják.

Az idei évben egy hóvirágot, egy négylevelű lóherét, egy piros szívecskét és egy dupla szívecskét kaptam, így el is kezdtem gondolkodni azon, hogy ezeknek a szimbólumoknak mi a jelentése – még akkor is, ha nem vagyok babonás.

Ahogyan néhány olvasóm már tudja, szeretem minden témába egy kicsit jobban beleásni magam, mint amennyire feltétlenül szükséges. Természetesen ez most sem volt másképp.

Először is utánanéztem ennek a gyönyörű hagyománynak: annak keletkezési idejének és jellemzőinek. Aztán tovább kutattam, és több más, ehhez a naphoz kapcsolódó érdekességet is találtam. Az általam összegyűjtött hagyományokat ebben a munkámban igyekeztem összefoglalni, hogy újságunk olvasói találhassanak néhány, számukra is hasznos információt erről a tavaszi ünnepkörről.

Akit érdekel ez a téma, tartson velem!

Márciuska, avagy mărțișor

A mărțișor eredetileg egy román hagyomány gyümölcse, amelyet ma már inkább megszokásból, semmint hagyományos jelkép gyanánt osztogatnak a férfiak.

A kialakulásának pontos évszáma nem határozható meg, azonban annyi biztos, hogy az első forma, amelyet magára öltött, a négylevelű lóhere volt, amely köztudottan a szerencsét jelképezi.

Bár az évtizedek során rengeteg formát öltött és számtalan anyagból készülhet, a legelső változatai aprók voltak, fémből készültek, és aranyszínezést kaptak.

Az elmúlt években ez a szokás több balkáni nép körében is elterjedt, így például a bolgárok, az arománok, a macedónok és az albánok körében is ismertté vált. Emellett Románia magyarlakta területein is jellemző népszokássá vált. Ezzel szemben Moldvában hasonlóképpen ajándékoznak márciuskát, ám nem a férfiak adják a nőknek, hanem éppen fordítva.

Nem véletlen, hogy ennyire elterjedt több népcsoport között is, ugyanis a márciuska egy szerencsetalizmánként volt nevezve, ami megóvta a viselőjét, valamint örömöt, szerencsét, jó egészséget, szeretetet és hosszú életet ruházott rá. A nap, amelyen átadják, azaz március 1-je a tél és a tavasz harcaként van jellemezve, ezért is tartják fontosnak, ha akkor adják át őket. Ám ezzel együtemben a hóvirág megjelenéséhez, illetve a tavasz kezdetéhez is kapcsolódik, sőt a szalag színe miatt, ami piros és fehér keveredve, a hóra folyt vért is hozzá kötik.

A viselőik igyekeztek elkerülni a rossz magatartást abban az időben, amikor viselték, ez az időszak pedig általában március 1-jétől a fák virágzásáig, vagy a gólyák és darvak visszatértéig tartott.

Fontos tudni, hogy a legelső időkben nem díszeket rögzítettek a fehér és piros cérnához, hanem egy-egy pénzérmét, amit az adott időszak lejártával a lányok sajtra vagy túróra költöttek, annak érdekében, hogy a bőrük színe szép fehér maradjon az egész év során. A szalagot vagy cérnát pedig felkötötték az egyik virágzó vagy virágozni készülő fára, annak érdekében, hogy a rossz szellemek elkerüljék a ház tájékát.

A piros és fehér színek összefonódását a későbbiekben a népviseletben, az esküvői hagyományokban, a kaluserek zászlójában és a juhbemérés időszakában is felhasználták.

A bolgár népszokásokat megfigyelve a mărțișor helyét átveszi a mártenica, ami hasonlóan jelképezi a termékenységet, a fogamzást, a tavaszt, az új életet és a tisztaságot. Náluk azonban nem pénzérmét, hanem egy vörös és fehér bojtot kötnek cérnára, amit a fák rügyezésének idején hasonlóképpen egy fára kötnek.

Néhány bolgár településen az emberek egy közös fára aggatják a mártenicát, annak érdekében, hogy a fa jól teremjen a következő évben is, míg mások különböző kövek alá rakják, várva, hogy másnap milyen rovar bújik ki alóla.

Ha az élőlény egy lárva vagy egy hernyó, akkor gazdagság fogja jellemezni az évet, ha pedig hangya, akkor hasonló sikereket jósolnak, annyi különbséggel, hogy ezekért már többet kell dolgozni. Azonban, ha pók bújik ki a kő alól, akkor baj és szerencsétlenség fogja érni a ház népét.

Néhány Albin-napi, azaz március 1-ei népszokás

Az Albin napja tulajdonképpen március 1-je, csak egy másik kifejezéssel, amely a tél végét, a tavaszt és az ekkor történő megújulást jelenti, különösen a néphagyományokban.

Az egyik legjellemzőbb hagyomány Bolhás Albin napjához kötődik, amikor a férfiak háromszor kerülték meg a házukat, a nők pedig kiseperték a férgeket annak érdekében, hogy semmiféle rontás, bolha vagy kártevő rovar ne érje el őket az év során.

Ehhez a naphoz köthető Baba Marta, avagy Március nagymama napja is, amely annyit jelent, hogy ha ezen a napon Marta ideges és hideg időt hoz, akkor még sokáig kellemetlen időjárás várható. Épp ezért szoktak az emberek márciuskát ajándékozni, hiszen ezáltal kiengesztelik Martát, és elkerüli a márciuskát kapó emberek életét – vagy legalábbis a tavaszukat.

Albin napja a megújulást és a tél elűzését jelképezte, éppen ezért az emberek a nap javarészét takarítással, tűzgyújtással és sepregetéssel töltötték, a nap hátralévő részében pedig mulatoztak, ittak, ettek – azaz elűzték a telet. Ha jó idő volt ezen a napon, akkor egész tavasszal jó idő volt várható, de ha nem, akkor a tavaszi időjárás kérdéses maradt.

Voltak azonban olyan házimunkák is, amelyeket tilos volt végezni annak érdekében, nehogy megijesszék a tavaszt – ezek pedig a varrás, a fonás és a mosás voltak.

S bár ezeknek a hagyományoknak és babonáknak a fele valójában nem igaz, mégis egy szép szokás összegyűlni a barátokkal és ismerősökkel, együtt űzni a telet és várni a meleg, új, rengeteg reménnyel teli tavaszt.

Remélem, mindenki sok-sok márciuskát kapott, és Marta mama nem haragudott meg rá!

Kiemelt fotó forrása: https://www.zi-de-zi.ro/2024/03/01/legende-traditii-si-superstitii-de-martisor-ce-trebuie-sa-facem-in-aceasta-zi/

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály