Irány a vadon! (2021)

Maddie, Zoe, Frank, Nigel és Peluccio életük nagy részét bezárva töltötték, ahol mindennapi feladatuk volt lenyűgözni az embereket. A négy jóbarát izgatottan várta, hogy végre rivaldafénybe kerülhessen, azonban amikor rájöttek, hogy bennük csupán veszélyes ragadozókat látnak, úgy döntöttek, hogy visszatérnek igazi otthonukba, a vadonba, amiről már olyan sokat hallottak.

Ausztrália legveszélyesebb állatai tehát egyik este kihasználják az egyedüllétet, és kiszöknek eddigi otthonukból, majd egyesen nekiindulnak a nagyvilágnak, mindenhol lázasan keresve azt a helyet, ahova valójában tartoznak.

Útjuk során rengeteg olyan állattal találkoznak, akik hozzájuk hasonlóan kitaszítottak, így bujkálással kell tölteniük az életüket. A kígyó, a gyík, a pók és a koala hamar rájön arra, hogy semmit sem tud az életről, és hogy semmi sem olyan, mint amilyennek valójában hitte. Éppen ezért, az állatoknak rengeteg nehézséggel kell szembenézniük útjuk során, ráadásul még gazdájuk is utánuk ered, hiszen ritka látványosságnak számítanak ezek a ragadozók. Azonban, hiába a félelmetes külső, belsőjük mélyén ők is érző állatok, akiknek hatalmas a szívük, nem mellesleg nem akarnak ők senkit sem bántani, hiába fél tőlük mindenki.

Maddie, a kígyó tartja egyben mindvégig a csapatot, aki szüntelenül hangoztatja azt, hogy csak akkor lehetnek igazán boldogok, ha megtalálják a családjukat.

És hogy mit is jelent a család? Olyanok között lenni, akik bármire képesek lennének érted, és elfogadnak úgy, ahogy vagy. A négy, nagyon is különböző állat azonban sokáig nem jön rá arra, hogy ők így is egy családot alkotnak, hiszen mindig számíthatnak a másikra, még akkor is, ha a helyzet igencsak kilátástalan.

A mese végéhez közeledve jönnek rá arra, hogy hiába különböznek ennyire egymástól, a jó szívük összetartja őket, még akkor is, ha a valóságban néha el kell válniuk egymástól.

Az Irány a vadon! című mese egyértelműen a fiatal közösséget próbálja megragadni, akik még tapasztalatlanul is képesek megérteni e mese mondanivalóját. Hiszen ez a négy állat megmutatja, hogy nem az számít, hogy kik tartoznak a vérszerinti családunkba, hanem az, hogy kik között érezzük magunkat igazi családtagnak. És ha éppen egy kígyó és egy koala alkotják az igazi családot, akkor ez nagyon is rendben van.

Mert nem a vér tesz családdá. Hanem a szív.

Számomra ez a mese újfent megmutatta azt, hogy nem kell akarnunk ennyire tartozni valahová, hiszen lehet, éppen azok között vagyunk, akik a valódi családot alkotják számunkra. A mai világban rengeteg olyan társadalmi elvárással kell szembenéznünk, amelyek nem engedik azt, hogy önmagunkat mutassuk és azok legyünk, akik lenni szeretnénk. Éppen ezért akarunk beilleszkedni oda, ahová lehet, hogy nem is tartozunk. Ezt azonban sosem szabad hagynunk, mindig küzdenünk kell azért, hogy önmagunk lehessünk, és olyanokkal vehessük körbe magunkat, akik azt éreztetik velünk, hogy igazi családtagok vagyunk!

Mert mindenki megérdemel egy olyan családot, amelyet ezek az állatok alkotnak.

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom,
I. év