Honnan tudjuk, hogy hamis barátokra leltünk?

Öregszem. És bár tinédzser vagyok, mindig érzem magamon, hogy egyre idősödök. Néha, de tényleg csak néha még a csontjaim is fájnak – és ezt azért emelem ki ennyire, mert nem ettől érzem magam idősödőnek. Sokkal inkább attól, hogy elkezdek egyre komolyabb és a jövőmnek egyre fontosabb témákkal foglalkozni. Sajnos ez alatt nem a környezetvédelmet, vagy a környezetszennyezést értem, hanem sokkal személyesebb dolgokat, mint például a továbbtanulást, a szerelmet és a barátságot. E három közül talán a legutolsó a legnehezebb, mert ennél igazság szerint nehéz eldönteni, mi lehet a hiba.

Azt akarom mondani, hogy a továbbtanulás esetében támaszunk lehet egy szülő, egy ismerős, egy pedagógus vagy esetleg bizonyos befolyásoló tényezők. Egy szerelmi kapcsolatban felépítünk olyan szabályokat, amelyeket átlépve képesek vagyunk elhagyni az adott személyt.

De mi a helyzet a barátsággal? Honnan tudjuk, hogy igazi barátokra leltünk? Nagyon nehéz kérdés ez, a választ pedig talán sosem találjuk meg rá, ugyanis sajnos nem minden esetben lelünk igaz barátra, legalábbis nem egy adott személyben.

Kaphatunk barátságot a szerelmünktől, a családtagjainktól, vagy akár egy kisállattól, de nem biztos, hogy életünk során rátalálunk egy olyan emberre, aki egész mivoltában az lenne nekünk. Vajon miért?

Az egyik ok az lehet, hogy a mai baráti kapcsolatok leginkább csak abból állnak, hogy a felek kihasználják egymást. Ez alatt anyagi, szellemi és lelki javakat is értek, amelyek által az ezekből gazdagabb fél mindenképp megcsonkítódik. Ennek a problémának az alapja az, hogy elfelejtjük, hogy nekünk is dolgoznunk kell, és tenni valamit a céljaink elérésének érdekében. E felejtés következményeként pedig, ha jön valaki az életünkbe, akinek van abból, amire nekünk szükségünk van, kénytelenek vagyunk elvárni tőle, hogy ő tegyen értünk, azt, hogy ő érje el a mi álmainkat. Akármennyire is tűnik ez gusztustalannak és elkeserítőnek, sajnos világunk háromnegyede ezzel a gonddal küzd, néha még családi vagy szerelmi állapotok terén is.

Egy újabb kategória lehet, rossz baráti kapcsolatok terén, az a típusú ember, akinek mindene megvan, és mindemellett, hogy nem támogatja a barátja sikerét, még nem is örül neki, vagy vele együtt, ha eléri célját. Ezeket az embereket hívjuk közéleti nyelven irigyeknek. Ők, mindamellett, hogy nem örülnek a barátaik sikereinek, időszakonként hajlamosak szabotálni is a másik munkáját, legyenek azok tanulmányi eredmények, munkahelyi sikerek vagy családi állapotok. Amennyiben észreveszik, hogy a másik is elindult a haladás, a pozitív fejlődés irányába, nyomban utána erednek és megpróbálják lehúzni.

Nos, hozzájuk csatolnám azokat az embercsoportokat is, akik folyamatos versenyben állnak a barátaikkal: ők azok, akik számára nem létezik olyan, hogy a barátjuk sikeresebb legyen valamiben náluk. Alapjáraton ez néhány egészséges baráti kapcsolatban is előfordul, ám náluk ezt közös, együttes fejlődésnek nevezik. Míg ebben, a negatívabb formában leginkább lehúzásnak, összetiporásnak tartják.

Ugyanide tartoznak a kamu barátok is, akik valamilyen szinten mindig igyekeznek átvágni a másikat, akár rossz tanácsok átadásával, akár negatív gondolatok megosztásával. Ezek a típusú emberek azok, akik egyszerűen nem akarják egy magasabb, felemelőbb szinten látni barátaikat, mert az irigység vagy a kevésbé elismertség beszél belőlük, néha akár cselekedetek által is.

Egy újabb, másfajta kategóriát megnyitva ezzel, illik beszélnem azokról a baráti társaságokról is, ahol rendszeresen húzzák le egymást negatív dolgokkal.

Természetesen emberfüggő, hogy kinek mik a rossz dolgok, illetve mik a kellemetlenségek, ám sok esetben a drogok, az alkoholizmus, a lógás, a rendezetlen életvitel jelképezhetik ezt a csoportot. Ebben a helyzetben néhány tag, még ha tudatában is van annak, hogy barátait milyen hatásnak teszi ki azzal, hogy belecsábítja őket ezekbe a dolgokba, mégis megteszi, mert az előzőhöz képest valamiért nem akarja, hogy a többiek jobban érvényesüljenek nála. A négy fal között őket hívják rossz társaságnak.

Mondanom sem kell, hogy léteznek olyan típusú igazi barátok, akik túlzott őszinteségüket felhasználva sértésekkel támadják körbe a környezetüket, gyakran egy egész életen keresztül. Félreértés ne essék, hiszen a baráti bizalom és őszinteség rendkívül fontos és értékes dolog minden kapcsolatban. Azonban létezik építő jellegű kritika, amely segít a másik fejlődésében, és léteznek lehúzó, bántó megjegyzések is, amelyek nem építenek, hanem rombolnak. Ezeket hívjuk „nem mindegy”-nek, ugyanis néha ezek a dolgok sarkallják az embert arra, hogy megváltozzon, vagy ami még rosszabb, tönkretegye magát, és valaki más elképzelését viselje magán.

Köztudott, hogy ide tartoznak a csaló, hátbaszúró, tönkretevő barátok is, akik néha szemrebbenés nélkül képesek hazudni nekünk bármilyen témában. Ők ugyanazok, akik képesek a szerelmünkkel beszélgetni, vagy más szavakkal, a kapcsolatunk harmadik féljévé válni. Ők azok, akik egy nagyobb baráti társaságban, ahol amúgy sem érzed jól magad, kinevetnek, és a többiekkel együtt jól szórakoznak rajtad: akár azon, hogy nem vagy olyan, mint ők, akár azon, hogy próbálsz azzá válni. Rosszindulat, hazugságok és féltékenység árad belőlük, de persze leginkább akkor, ha te nem vagy a közelükben, mert sok mindent egyébként sem osztanak meg veled, főleg nem a szemedbe.

És igen… ennek a hosszú sornak talán sosem lesz vége, mert még ott vannak a képmutatók, vagy azok, akik inkább a szemedbe hazudnak, mintsem hogy “megbántsanak”, de ez is csak akkor érvényes, ha valami a te javadat szolgálná. Néhányan gonoszak, néhányan nem az eseteink, néhányan olyanok, mint mi, mások pedig az ellentéteink. Kisebb vagy talán nagyobb hibákkal rendelkeznek mind, hiszen ők is emberek. Nekünk, tehát mindenkinek, csak annyi a dolgunk, vagy inkább életre szóló feladatunk, hogy kiválasszunk egy olyat, akinek a negatívumai elfogadhatóbbak a többiekénél, és képesek vagyunk vele együtt élni. Néha csiszolni rajta, néha pedig sírva elaludni, mert egyes dolgok annyira rosszul esnek, főleg tőle.

De, mint minden családban, szerelemben és barátságban, jelen vannak és jelen is kell lennie a hibáknak, amelyeken közös erővel kell dolgozni, s amelyeket szépen ki kell javítani. És miért? Mert hiába lehetsz te a saját legjobb barátod, és találhatsz annyi hibát a másikban, akkor is szükséged van valakire, aki beleszól a saját értekezletedbe, és jobbik esetben elmondja, mi a hiba.

Kiemelt fotó forrása: https://vocal.media/fiction/the-betrayal-of-a-fake-friend

A Sokoldalú Lány,
Nagyvárad