A technológia hatása a társadalomra és az emberre
Áldás vagy átok?
A technológia társadalmunk mindennapi részévé vált, elég csak megnézni, hol is olvasod ezt a cikket. De vajon hogyan hat(ott) a technológia a világunkra, a társadalomra és összességében az emberekre? Ezen cikkben szeretném összegyűjteni a technológia társadalmi hatásait érintő kritikákat, bemutatni az előnyeit és hátrányait, valamint megvizsgálni, hogyan lehetne csökkenteni a negatív hatásait.
A személyi számítógépek világméretű elterjedése a hetvenes–nyolcvanas évekre vezethető vissza, bár ezeken a korai gépeken az egymással való beszélgetés ekkor még egy nagyon szűk e-mail rendszerre alapult, amelyet nagyrészt házon belül használtak a nagy techcégek. Az internet, mint amerikai katonai találmány, végül 1991 és 1993 között vált mindenki számára elérhetővé, de az első valódi, mai értelemben vett közösségi médiaoldalra a felhasználóknak 1997-ig kellett várniuk. Ekkor jelent meg ugyanis a SixDegrees.com nevű oldal, amely a mai modern közösségi média minden tulajdonságával rendelkezett: a felhasználók saját profilokat hozhattak létre, barátokat jelölhettek be, listára vehették őket, és egymással cseveghettek az oldalon.
Az 1999-ben bemutatott Windows 98 operációs rendszerrel érkezett a Windows Live Messenger (MSN), a Windows chatprogramja. Óriási sikert aratott a felhasználók között, de a kétezres évek végére, a kétezertízes évek elejére a Facebook Messenger térnyerése miatt az MSN is „közösségimédiásodni” kezdett. A Microsoft a Skype felvásárlása után döntést hozott az MSN sorsáról: összevonják a megvásárolt chatprogrammal, és 2013. március 15-én a szerverek leálltak. Kína számára egy extra évig használható maradt a program a magas használati arány miatt, végül 2014. október 31-én ott is leállt a szolgáltatás.
A legismertebb közösségi média a Facebook, így érdemes röviden áttekinteni annak történetét. Mark Zuckerberg a Harvard Egyetem folyosóin hozta létre a platformot, amely eredetileg az egyetem diákjai számára készült közösségi média- és chatprogramként. Később az Ivy League és a Stanford Egyetem hallgatói is csatlakozhattak, majd fokozatosan minden egyetemista, végül pedig minden 13 évnél idősebb személy számára elérhetővé vált. Mára a világ legismertebb és legelterjedtebb közösségi médiafelülete és chatprogramja.
Magyarországon a közösségi média a kilencvenes évek végén indult útjára, és a kétezres, illetve a kétezertízes években élte virágkorát. Az első közösségi médiának mondható oldal a TeveClub volt, amely eredetileg egy online tevenevelde volt, majd az évek során közösségi médiává alakult. Az évtizedek alatt fiatalok ezrei használták, csúcsidőben több mint 200 000 magyar fiatal, ezzel pedig még ma is Magyarország második legnépesebb városa lehetne.
A 2008-as gazdasági válság és a felhasználók „kiöregedése” egyaránt hozzájárult az oldal népszerűségének csökkenéséhez. Juhász Balázs, az oldal eredeti alapítója később otthagyta a céget, így ma már inkább egy internetes múzeumként tartják fenn.
A második, már kifejezetten közösségi médiaként létrejött oldal az iWiW volt. Várady Zsolt webfejlesztő 2002-ben indította el a WiW.hu oldalt, amely 2005-ben kapta meg az iWiW nevet, és szinte teljesen megújult. Ekkor például reklámok is megjelentek az oldalon, bevezették a többnyelvűséget, az apróhirdetési rendszert és a képfeltöltés lehetőségét.
A növekedés 2007-ben kezdődött, és 2008-ra az oldal elérte a negyedmillió felhasználót. Néhány év virágzás után azonban 2014-ben bezárták, a Facebook térnyerése és a nyereség csökkenése miatt.
Ezek alapján több következtetés is levonható: egyrészt, hogy nemcsak húsz éve, hanem a mai napig népszerű, sőt, meghatározó szerepet tölt be a világ működésében a közösségi média. Másrészt pedig, hogy a Facebook szinte mindenkit kiszorított az internetes ismerkedés és kapcsolattartás terén. Az amerikai oldal a mai napig a legnagyobb közösségi médiafelület, és bár a Facebook népszerűsége ma már nem akkora, mint korábban, az általa üzemeltetett platformokat, például az Instagramot és a Threadset, fiatalok milliói használják világszerte.
De most, hogy áttekintettük az online technológia és a közösségi média történetét, tegyük fel magunknak a kérdést: jó ez nekünk? Zsigerből persze azt mondanánk, hogy igen, hiszen kapcsolatban lehetünk a barátainkkal, rég nem látott ismerősökkel és rokonokkal. Láthatjuk, hogy éppen mit csinálnak, mit gondolnak bizonyos dolgokról, és naprakészen követhetjük az életüket.
Bár azzal senkinek nincs problémája, hogy az internet megkönnyíti a kapcsolattartást, egyértelmű, hogy sokan szinte már fanatikusan osztanak meg mindent: mit ettek, mit ittak, hol jártak. Ez a szokás, bár nem káros, mégis furcsának tűnhet. Leggyakrabban az idősebb generáció tagjai esnek ebbe a hibába, ezért szeretnék minden fiatalt arra biztatni, hogy beszélgessen idősebb családtagjaival az internet veszélyeiről, és arról, hogy mit érdemes vagy éppen nem érdemes megosztani az online térben.
Ám hogy ne csak ilyen furcsa dolgokról legyen szó, beszéljünk valódi veszélyekről és problémákról: talán nem mondok újdonságot azzal, hogy a közösségi média függőséget okoz. A rövid videók és a dopamindús tartalmak ugyanazokat a hatásokat váltják ki az agyban, mint a függőséget okozó szerek, ezért nagyon könnyű rászokni ezekre. Emiatt a függők hajlamosak elhanyagolni a szociális életüket és az élet más fontos területeit.
A közösségi média a mentális egészségre is komoly hatással van, hiszen itt körvonalazódnak az ideál emberek, akik negatívan befolyásolják az emberek önértékelését.
Ezen tényezők mellé szorosan kapcsolódik a szociális elszigetelődés kérdése: bár az internet és a közösségi média segíti az emberek összetartozását és a kapcsolatok szorosabbá tételét, paradox módon el is szigetelheti őket egymástól, ha a használatuk az emberi kapcsolatok rovására történik.
Az internet tele van olyan emberekkel, akik hamis életvitelt élnek: bár a kamerába gazdagságot, boldogságot, kiegyensúlyozottságot mutatnak, a valóságban közel sincsenek érzelmi és pénzügyi jólétben, stabilitásban. És természetesen ez fordítva is igaz lehet: a net tele van olyanokkal is, akik szegénységet, érzelmi labilitást színlelnek, hogy a nézők empátiáján keresztül előnyöket, nagyrészt pénzt szerezzenek.
A folyamatos, pár másodperces videók az emberek türelmére, nyugalmára és figyelmére is hatással vannak: ha megszokjuk az 5-10-15 másodperces videókat, semmi türelmünk nem marad egy hosszabb tevékenységre, például egy tanóra vagy egy előadás végighallgatására.
Az úgynevezett FOMO (Fear Of Missing Out, azaz kimaradástól való félelem) is felerősödhet a felhasználókban, hiszen, mint ahogy korábban említettem, szinte minden pillanatban újabb és újabb híreket kaphatunk arról, hogy barátaink, ismerőseink mit csinálnak, ezért sokunk érezheti úgy, hogy kimarad az általa fontosnak tartott dolgokból, trendekből.
A dezinformációk, csalások is végtelenek az interneten: részük csak újabb változata ezeréves levelező csalásoknak (például a nigériai herceg esete), mások direkt az új technológia kiskapuira, hibáira épültek (ILOVEYOU, WannaCry vírusok). Az internet teret ad hamis információknak is, így összeesküvés-elméletek, manipulált tartalmak is felkerülnek a világhálóra.
És végül, de nem utolsósorban, szót kell ejteni a cyberbullying veszélyéről is. Az internetet a legfiatalabbak is használják, és ezzel sokan visszaélnek, hogy embertársaikkal kiszúrjanak, vagy egyenesen zaklassanak másokat. Ezeket a veszélyeket természetesen a szolgáltatók és rendszergazdák igyekeznek minimalizálni, a zaklatókat kitiltani, de sosem lehetünk eléggé elővigyázatosak.
De a technológia nem csak negatív, hanem számtalan pozitív hatással is rendelkezik. Ilyen például az, hogy sokkal könnyebben tarthatjuk a kapcsolatot barátainkkal és ismerőseinkkel. Könnyebben, és mindennél gyorsabban juthatunk információkhoz, alig telik pár percbe, hogy egy távoli kontinensen megtörtént esemény híreit itt olvassuk.
A tanulás és tanítás is könnyebb lett az interneten keresztül: rengeteg alkalmazás specializálódott nyelvek, tudományok és sok más terület oktatására, de a felhasználók maguk is elkezdték oktatni a többi felhasználót: videójátékos guide-ok, dokumentumfilmek, magyarázóvideók készültek másoknak. Ez mindenképpen egy fantasztikus és előnyös része az internetnek.
Az emberek szórakoztatása is egyszerűsödött, hisz ma már több tíz olyan oldal van, ahova videókat vagy élő adásokat tölthetünk fel tulajdonképpen bármiről: videójátékokról, viccekről, házunkról vagy csak egyszerűen a kiskutyánk vicces pillanatairól.
A technológia a közösségépítést is könnyebbé tette. Míg régebben ismeretségeink legtöbbször azokhoz a rétegekhez kötöttek minket, amelyeket lakhelyünk és oktatásunk megkövetelt, ma már bárkivel, bármikor megismerkedhetünk, és komplett baráti csoportok alakulhatnak úgy, hogy a tagokat akár kontinensek választják el egymástól.
Az üzleti lehetőségek is megmutatkoztak. Az internet előtt a hirdetések újságokra, hirdetőoszlopokra, valamint rádiós vagy televíziós reklámokra építettek, ma már – jegyezzük meg, sokunk bánkódására vagy haragjára – nincs olyan oldal, amelynek szabad négyzeteit ne pakolnák tele könyvvel, ruhával, gyógyszerrel, bútorral és még ezer más termék reklámjával. Persze, ezek zavarhatnak minket, de néha akár érdekes hirdetéseket is találhatunk, így nem feltétlenül kell, hogy zavarjanak minket.
A problémákra sajnos kevés megoldás van. A rövid, szinte már függőséget okozó videók jelenleg népszerűek, és valószínűleg évekig azok is maradnak. Sajnos a csalókkal, hazugokkal és életvitelüket megjátszókkal sem tudunk sokat kezdeni, azon kívül, hogy nem követjük ezeket a tartalmakat, és kétszer is meggondoljuk, mire kattintunk, ha csalásra gyanakszunk.
Lezárásként pedig szeretnélek megkérni benneteket, hogy semmit, és tényleg semmit ne higgyetek el első látásra az interneten!
Kiemelt fotó forrása: https://www.arquimea.com/blog/can-artificial-intelligence-replace-the-work-of-humans/
Vajna Csongor,
Szacsvay Imre Általános Iskola,
8. osztály