Vásárlásmánia, avagy miért érzünk késztetést a pénzszórásra?
A vásárlási mániáról már biztos ti is sokszor hallottatok, azonban ezt mi nők általában hajlamosak vagyunk elpoénkodni, mert legyünk őszinték, az egyik kedvenc tevékenységünk a shoppingolás. Azonban sokan nem tudják, hogy ez valójában egy pszichológiai állapot, amelyben az érintett személy képtelen kontrollálni azt a vágyát, amely vásárlásra csábítja őt. Ilyenkor az egyén fejében a folytonos vásárlás jár, még akkor is, ha nem szükséges termékeket vásárol.
De mikor(tól) is számít károsnak a vásárlás?
Biztos nektek is ismerős a hírhedt „Megjutalmazom magam”-kijelentés, amit akkor szoktunk használni, ha tudjuk, hogy nem kéne valamit megvásárolni. Azonban a nők ezeket a gondolatokat az agyuk legmélyére nyomják, hiszen a vásárlással próbálják levezetni a feszültséget, jóllehet pontosan tudják, hogy ennek negatív hatása van. Ez a negatív hatás pedig nemcsak önmagunkra, hanem a körülöttünk lévőkre is káros lehet, hiszen mint bármely más függőség, ez is romboló hatással van az emberi kapcsolatokra, mint az alkoholizmus vagy egyéb káros szenvedélybetegségek.
A boltkóros (kényszeres viselkedésforma, amely során az egyén feszült és ideges lesz, ha nem vásárolhat) személy azonban még a negatív hatások ellenére sem tud lemondani szenvedélyéről, sőt, egyre inkább a költekezésben lel vigaszt.
A vásárlási mánia, akárcsak a legtöbb függőség, egy rövid idő után beleszövi magát az ember mindennapjaiba, így az egyén észre sem veszi, hogy mennyi anyagi gondot okoz szenvedélye. A beteg rengeteg időt és pénzt áldoz függőségére, ami nem enyhül csupán attól, hogy kirakatokat nézeget… A tényleges megnyugvást magában a pénzköltésben találja meg, így mire észreveszi magát, már végigjárt három üzletet és hat nehéz szatyor lóg a kezén, amelyek értékes, nem mellesleg drága dolgokat rejtenek. Jóllehet, ezek a dolgok ideiglenesen boldogságot nyújtanak, egy pár napon belül újra jelentéktelenné válnak, hisz a boltkóros személy már nem látja meg bennük azt, ami a kirakatban megragadta a tekintetét.
Ennek a „rituálénak” a részeként adott a tervezgetés, amely során a beteg hosszasan gondolkodik arról, hogy milyen dolgokat kellene vásárolnia, majd meggyőzi magát arról, hogy ezekre valójában nincs is szüksége, azonban következő nap mégis a boltok kirakatában találja magát, ahol csak úgy kapkodja lefele a próbababákról a divatosabbnál divatosabb darabokat. Hogy azok pár nap múlva szintén a szekrény mélyén kössenek ki.
Ezt az úgynevezett tervezgetést követi a tényleges tett, amely során az egyén a vásárlást használja arra, hogy levezesse a feszültségét, azonban ez az állapot csak ideiglenes, mivel nem tart tovább a megnyugvás 1-2 napnál.
Ezeknek az érzéseknek a lehető legjobb mielőbb gátat szabni, ugyanis, ha egyszer valaki azon kapja magát, hogy boltkórossá vált, abból szinte lehetetlen kilábalni. A nőkben van egyfajta tudatos és egészséges vásárlási vágy, amit rendszerint ki is szoktak elégíteni, azonban ez nem összekeverendő a valódi betegséggel, amellyel sok ezren küzdenek szerte a világon.
Kiemelt fotó forrása: https://tsl.news/fashion-bible-confessions-of-a-shopaholic/
Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom,
I. év