Fájdalom és kérdések között

A rák útja

Láthatatlan árnyként lopakodik,
Csendben indul, még nem ordít.
Egy sejt eltéved, más lesz belőle,
S új törvényt ír a meggyötört testnek.

Oszlik, nő és sosem fárad,
Határt nem lát, csak egyre árad.
Vérrel úszik, szervekre száll,
S minden, mi ép volt, most már halál.

Bástyát tör a csontban, bőrben,
Szövi fonalát tüdőn, gyomorban.
A szív dobog, de már félve ver,
S a tüdő sóhajt: Vége lehet?

De harc is van, s lángja lobban,
A test küzd még, nem hagyja holtan.
Gyógyszer, remény, s a hit, mi él,
Megtöri azt, mi el nem kél.

Ám árnyéka mindig ólálkodik,
S az élet fényén kis foltot hagy itt.
De míg a szív ver és a szó szól,
A fény győzhet, a rák elvonul.

Csendes küzdelem

Egy orvosi szó, egy rideg hang,
S a világ hirtelen kettészakad.
Rák: három betű, mégis nagy súly,
Mint vihar előtt a csend, komor bú.

Mosolyog, mintha semmi sem fájna,
De a szeme mélyén ott ég a lángja.
Nem kérdezek, nem szólok, csak élek,
De mi jön ezután, mi vár még rám? Félek.

A testben csendben gyökeret vert,
Mint őszi avar közt a fagyos szelek.
Elvesz belőle, de nem engedi,
Hogy ellopja tőlem az emlékeit.

Imádkoznék, ha tudnám, hogyan,
De csak szorítom a kezem némán, komoran.
Ha megy, vajon látja még, hogy felnövök?
Ha marad, meddig bírja a küzdelmet ő?

És én mit tehetek? Csak ülök itt,
Számban a kérdések keserű íze.
Félek, hogy a rák mindent elvesz,
De remélem, hogy a szeretet megkegyelmez.

Miért maradtál?

Miért maradtál, miért nem mentél,
Amikor a sors azt mondta, hogy lépjél?
Miért tartottál még itt,
Amikor a fájdalom már rég elvitt?

Kilenc év telt el, de a kérdés él,
Miért maradtál, ha tudtad, hogy elég?
A világ elcsendesedett, mint a szél,
De bennem égett a vágy, hogy válaszolj még.

Miért nem Ő maradt, miért nem Ő volt,
Akinek most itt kellene lennie?
A helye üres, a szívem fáj,
Miért ő maradt, amikor Neki kellett volna?

Neki kellett volna itt lennie, nem neked,
A könnyekkel teli, halk szavú években.
Most a csend ölel át, és bennem él a kérdés,
Miért te maradtál, amikor Ő volt a minden?

Balogh Olívia-Tamara,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály