Vallomások – Kendi Dominik-János versei

„Jobbat érdemelsz”

„Jobbat érdemelsz” – mondták nekem,
Ahogy a betűk elhagyták a hangszálaikat,
De mi van, ha én nem szeretnék jobbat,
A jobbak nem csavarják el a gondolataimat.

Szeretnék belelátni agytekervényeim közé,
Mert úgy látszik, a „jobb” az mindenkinél más.
Mert nekem ennél tisztábban nincs jobb,
Minden perc nélküled egy káróba húzó kínzás.

Bármennyire is erősek az érveim,
Meggyőzni lehet, talán sohasem tudlak,
De a tökéletesnél nincs és nem is lehet jobb,
Még ha meg sem kaphatlak.

„Ha szereted, hagyd menni”

„Ha szereted, hagyd menni”,
Hangzott a már ismert mondat,
Miért adjam fel, hagyjam, hogy odébbálljon?
Egy másik csillagért adjam a Holdamat?

Hogy viseljem el, hogy már nincs itt?
Miért engedjem el, ami az enyém volt?
Miért nem adok bele mindent egy célért?
A lelkem újat keressen, mikor a régiért harcolt?

Mikor az idő nehézzé fordult,
Mindenki azt mondta, add fel, ez csak egy kapcsolat,
Ez bárkivel bármikor megtörténhet,
De nincs szívem, mikor meghallom hangodat.

Csak akkor veszed észre,
Amikor már vége van, már feladtad,
Hogy ez kellett volna legyen az egyetlen,
Az egyetlen elveszített csata.

Ha szereted, soha ne engedd el,
Mert mást találni nagyon nehéz lesz.
S ha nem szereted most, nem szeretted soha,
Ha pedig igen, a szívedből egy darabot elvesz.

„Hogy vagy?”

„Hogy vagy?” – egy egyszerű kérdés,
Tudom, hogy évek óta nem beszélünk,
Mégis, ez egy tökéletes hely újrakezdeni,
Hisz mi ketten olyan messzire elértünk.

Hazudtam, nem egészen ezt akartam kérdezni,
Hanem azt, hogy megvagy-e nélkülem,
A „Jó reggelt!” és „Jó éjszakát!” hiányában,
A beszélgetések nélkül, amiket mindig szerettem?

Az életed visszaállt-e normális kerékvágásba,
Vagy legalábbis oda, ahol előttem volt?
Érdekes érzés ennyire keveset beszélni,
De megkérdezem, Hogy vagy, hogy volt?

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály