Itt a Farsang, áll a bál…
Ha mindenki visszagondol az általános iskolás éveire, és próbál egy emléket előhívni magából, amely valamilyen tanórákon kívüli, ünnepi esemény volt, akkor a legtöbb személynek a farsangi mulatságok jutnak eszébe.
A farsangi időszak Vízkereszt ünnepével kezdődik, és a Húsvétvasárnapot megelőző 40. napon zárul. Ebben az időintervallumban bármikor megrendezésre kerülhet egy-egy jelmezbál az iskolákban, vagy épp egy farsangi bál az egyes községek részére. Ha az előbb említett időszak végén kerülnek megrendezésre ezek az események, akkor szoktuk azt mondani, hogy most van farsang farka (Farsangvasárnap, Farsanghétfő és Húshagyókedd).
A Mura-vidéki településeken (az egykori Magyar Királyság része, ma Szlovénia területén helyezkedik el) disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, pálinka és bor fogyasztásával ünnepeltek. A megmaradt ételeket megszárították, porrá törték és a beteg jószágokat gyógyították velük. A Szerémségben (napjainkban Horvátország) már első nap fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt.
Egyes helyeken rétest sütöttek, és figyelték annak állagát: ha jól nyúlt, akkor úgy gondolták, hogy a család szerencsés lesz az elkövetkezendő esztendőben. A szerencse igazán fontos volt a régi emberek számára, sokan fekete tyúkot öltek ezen a napon, hisz a köztudat úgy tartotta számon, hogy a mája szerencsét hoz.
Mindenhol arra törekedtek, hogy az ételeket Hamvazószerdáig elfogyasszák, hisz akkor kezdődik a Nagyböjt. A katolikus vallású ember számára fontosabb volt a hústilalom, de mondhatjuk azt is, hogy ez a szokás nem felekezetspecifikus. „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon” (feljegyzés a szlavóniai Kórógyonról). A Hamvazószerdát követte Csonkacsütörtök, amikor is a maradékokat bátran lehetett fogyasztani.
Erre az időszakra igazán jellemző, hogy megannyi köszöntő és rímbe szedett vers hangzott el a magyarok lakta vidékeken. A farsangi köszöntők és játékok nemcsak szórakozásra és adománygyűjtésre szolgáltak, hanem az emberek abban is hittek, hogy a kimondott szavak erejével szerencsét hozhatnak maguknak és a közösségnek.
A farsangi napok gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok. Szintén Mura-vidéken ilyenkor megütögetik a gyümölcsfákat, hogy bőséges termést hozzanak. Ez az időszak a mák vetésére is megfelelő, mert úgy tartják, így elkerülhető a kártevők megjelenése. Doroszlón pedig ilyenkor nem mostak, mert azt hitték, hogy ettől sok bolha lenne a házban.
A farsangi időjárás alapján próbálták megjósolni a következő év termését és termékenységét. Jászdózsán azt mondták, hogy ha húshagyókedden csillagos az ég, akkor sok tojás lesz abban az évben. Berettyóújfalun pedig úgy tartották, hogy ha süt a nap ezen a napon, akkor bőséges év várható.
A cikk borítóképe 2014-ben készült Éradonyban, a helyi általános iskola udvarán. Valószínűleg én is ott szaladgálok valahol a tömegben, hisz ez volt a farsangi mulatságok legérdekesebb része. Egy madárijesztőt égettünk el minden évben, amely szimbolikus jelentéstartalommal bírt. Az égetés folyamata során elűztük a gonoszt, a negatív energiákat, a hideget és a telet, így méltóképpen várhattuk a tavaszt. Ahogy a hamut és a pernyét elfújta a szél, úgy az idő is lassan melegebbre váltott. Mi, a falu közössége pedig tudtuk, hogy ezt a szokást, amely közösségi szinten is értékes és eredményes, nem szabad soha elfelejtenünk.
A dolgoknak nem minden esetben kell a tudományos hátterét figyelni, hisz van, amit nem tudunk, vagy egyszerűen nem is kell megértenünk. Hinni kell. Én pedig azt hiszem, hogy a kimondott szónak ereje van, a hagyományokban pedig a múlt varázsa és esszenciája rejlik, amit nem érteni kell, csak érezni. (Na és persze nem elfelejteni! 🙂 )
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év