Februári csodák – 2. rész

Néhány munkámban már kitértem arra, milyen fontos az elmúlt nemzedékek megbecsülése. Természetesen kiemelten fontosnak tartom, hogy nagyszüleinket és dédnagyszüleinket – vagy akár csak az emléküket – tiszteljük, eszméiket továbbadjuk, és mindenekelőtt megőrizzük.

Ez a tisztelet megnyilvánulhat abban is, hogy hagyományaikat és szokásaikat nem hagyjuk feledésbe merülni, hanem mi magunk is ápoljuk őket, és erre ösztönözzük gyermekeinket is. Ez az egyik módja annak, hogy a régmúlt idők szülötteiről soha ne feledkezzünk meg, legalábbis kisebb, családiasabb körökben.

Ehhez hasonló módon kell emléket őriznünk a múlt feltalálóiról is, akiknek köszönhetően a világ ott tart, ahol ma. A golyóstoll, a bicikli, az egészségügyi eszközök és fejlesztések mind olyan találmányok, amelyek azért születhettek meg, mert elődeink mertek cselekedni, és tenni akartak a jövőért – értünk. Ezt a gondolkodásmódot kell nekünk is továbbvinnünk, hogy a minket követő generációk is érvényesülhessenek.

E gondolatok szellemében íródik a mai cikkem is, amelyben két februárban született tudósról szeretnék mesélni. Remélem, hogy ezzel inspirálhatok minden tenni akaró fiatalt arra, hogy erőt vegyen magán, új eszméket formáljon, és egy jobb jövőt építsen.

Thomas Alva Edison

Thomas Alva Edison 1847. február 11-én született Milanban, majd évekkel később a történelem egyik legsikeresebb feltalálójává vált. Fontos megemlíteni azonban, hogy a találmányok mellett nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy amerikai üzletemberként érvényesüljön.

Élete első hét évét Milanban töltötte, majd szüleivel és hat idősebb testvérével Port Huronba költözött. Édesanyja különösen ragaszkodott ahhoz, hogy legkisebb gyermeke is iskolába járhasson, azonban Edison mindössze néhány hónapot töltött hagyományos oktatásban. Az alapvető készségeket – például az olvasást, írást és számolást – nagyrészt autodidakta módon sajátította el. Kíváncsisága és leleményessége arra ösztönözte, hogy több száz oldalas könyveket olvasson el és tanuljon meg.

Mindössze 12 éves korában majdnem megsüketült, ugyanis az egyik fülére teljesen elvesztette a hallását, bizonyára az akkor pusztító skarlát miatt. Erről a későbbiekben azonban úgy vélekedett, hogy e betegség következményeként jobban tudott koncentrálni a munkájára és a kísérleteire.

Az ezt követő évben, amikor 13 éves volt, már vonatokon árult édességet, újságot és minden mást, amit az utasok szívesen megvásároltak tőle. Ebben az időben ezért a munkáért nagyjából 50 dollárt kapott, amit kémiai kísérleteire fordított.

Ekkor tanulhatta meg a távírást is, amely számára egy hálaajándék volt, ugyanis megmentette J. O. MacKenzie hároméves gyermekét egy véletlenül elszabadult vonattól, így a távírás megtaníttatásával mondott köszönetet neki.

Később el is helyezkedett mint távíró, ám egy az ő hibájából történt vonatütközés miatt kénytelen volt másik munkahelyet keresni. Számára ez nem volt túl nagy akadály, hisz megszerezte a vonatokon való kizárólagos újságárusítói jogot, így nemcsak hogy árulta az újságokat, hanem ő maga is nyomtatta azokat.

Ekkor kezdődött Thomas üzletemberi karrierje, amely során sikerült 14 céget alapítania – természetesen több év vagy évtized leforgása alatt.

Az első szabadalmát 1869. június 1-jén jegyezték be egy elektromos szavazatszámláló gépre, amelyre sajnos nem volt túl nagy kereslet, így nem is sikerült eladnia.

Néhány évet ugorva az időben, túl több reménytelen próbálkozáson és minden bizonnyal még több csalódáson, a fonográf 1877-es feltalálásánál járunk. Ezzel a hirtelen megjelenő tanulmánnyal vette le az országot a lábáról, olyannyira, hogy megkapta a Menlo Park varázslója becenevet is.

Az általa elkészített fonográf bár nem volt tökéletes – gyakran recsegett, és a hang sem volt túl kiváló –, mégis bemutatásra került magának az elnöknek is, aki magát a találmányt és a feltalálót is zseninek tartotta. Joseph Henry pedig így vélekedett róla: „A legeszesebb feltaláló ebben az országban… vagy bármelyik másikban.”

A fonográf megjelenése azonban csak a kezdet volt, ugyanis ezt követte a szénmikrofon, az elektromos izzólámpa, az elektromos hálózat és sok más hasznos találmány feltalálása is. A távíró továbbfejlesztése, a mozgókép, a vegyszerek és más eszközök megjelenése is kiemelkedővé tették őt a többi feltaláló közül.

Bár Thomas lelkes feltaláló volt, a családját ezáltal rendszeresen elhanyagolta – bizonyára így alakult az is, hogy mindkét feleségét, Maryt és Minát, hamarabb vitte el a halál, mint a náluk sokkal idősebb férjet.

Mary 16 évesen ment férjhez Thomashoz, és három gyermekük született: Marion Estelle, Thomas Alva Jr., William Leslie. Majd Mary halála után másfél évvel feleségül vette az akkor 20 éves Minát, akitől ismét három gyermeke született: Madeleine, Charles, Theodore.

A tehetséges feltaláló 1931. október 18-án hajtotta fejét örök nyugalomra, maga után sok hasznos találmányt hagyva az utókornak.

Galileo Galilei

Bizonyára sokak számára ismerős az a csillagász, fizikus, matematikus és természettudós, aki 1564. február 15-én született, és hosszú éveken keresztül a Galileo Galilei nevet viselte.

A mára már elismert tudóst édesapja orvosi pályára szerette volna adni, azonban anyagi helyzetük miatt ezt nem tehették meg, ennél fogva Galileo kénytelen volt beállni matematika tanárnak. Ez őt cseppet sem zavarta, ugyanis így lehetősége nyílt Archimédesz munkásságát tanulmányozni, valamint hangsúlyt fektetni a geocentrikus világképre is, amely következtében több nézeteltérése is volt.

Tanári pályafutása során felfedezte a Jupiter bolygó legnagyobb, addig nem ismert holdját, amelyet később róla is neveztek el. A csillagászatban több felfedezést is tett, miközben tanulmányozta a Jupiter, a Szaturnusz, valamint a Föld bolygót. S bár a távcsövet nem ő találta fel, továbbfejlesztései által vált igazán használhatóvá, akár a tengerészek javára is.

A fizikai tanulmányai során Arisztotelész törvényeit próbálta szembeállítani a sajátjaival, ugyanis szerinte a testek tömege nem befolyásolja magának az esésnek a gyorsaságát. A matematikában kevésbé volt elismert, s egyetlen elképzelését – amely a négyzetszámokra vonatkozik – is csak 250 évvel később sikerült bizonyítani.

A filozófiát is támogatta és foglalkozott vele, hol egyes kutatók kijelentéseit erősítve, hol ellenük érvelve, a szabad érzékelésre helyezve a hangsúlyt. Több műve is megjelent, amelyekben a fentebb említett témákról ír és tárgyalja őket. Sőt, egyeseket ezek közül magyar nyelvre is lefordítottak, mint például: Mozog-e a Föld?, Két párbeszéd, Igazságkeresők, A végtelenről, a világegyetemről és a világokról.

Galileo családi életéről nem maradt fenn túl sok feljegyzés, csupán annyi, hogy gyermekei Vincenzo Gamba és Maria Celeste voltak.

Galileo Galilei halála 1642. január 8-án következett be, az alkotó 77. életévében, ám munkássága azóta is a tudomány alapkövét képezi.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály