Paranoia
Azok, akik korábban is olvasták a cikkeimet, valószínűleg már tudják, hogy különös érdeklődéssel fordulok a kriminológia sötét történetei felé. Tavaly szeptember óta egy saját rovatot is vezetek A halál nyomában címmel, amelyben bűnesetekkel és azok hátterével foglalkozom. Mindig is lenyűgözött a bűnügyek világa, ezért döntöttem úgy, hogy nemcsak magam számára kutatom ezeket a történeteket, hanem másokkal is megosztom őket. Egyrészt azért, mert hiszem, hogy sokakat érdekelhet a téma, másrészt pedig mert úgy vélem, hogy egyes esetek tanulságként is szolgálhatnak, akár egy éles helyzetben is.
A mai cikkem azonban egy kevésbé tárgyalt oldalát érinti ennek a szenvedélyemnek: arról szeretnék beszélni, milyen hatással van a mentális egészségemre az, hogy folyamatosan gyilkosokkal és bűnügyekkel foglalkozom. A téma pedig nem más, mint a paranoia.
A paranoia egy olyan pszichológiai állapot, amelyben az érintett személy fokozott gyanakvást és bizalmatlanságot érez másokkal vagy saját környezetével szemben.
Gyakran kíséri az az érzés, hogy megfigyelik, ártani akarnak neki, vagy hogy a világ egy fenyegető hely. Bár enyhébb formában ez mindenkiben megjelenhet egy-egy stresszes időszakban. Súlyosabb esetekben azonban komoly szorongáshoz és akár valóságtól való elszakadáshoz is vezethet.
A paranoia tünetei közé tartozik a túlzott gyanakvás, az irracionális félelmek, a folyamatos feszültség és a mások szándékaival kapcsolatos bizalmatlanság. A fent említett tünetek gyakran álmatlansághoz, rémálmokhoz és állandó szorongáshoz vezethetnek.
Ha valaki felismeri magán a paranoia jeleit, az első és legfontosabb lépés a tudatosítás: meg kell vizsgálni, hogy ezek a félelmek mennyire megalapozottak, és hogy van-e reális alapjuk. Érdemes beszélni egy közeli baráttal vagy szakemberrel, mert a külső szemlélők objektívebben láthatják a helyzetet. A stresszcsökkentő technikák, például a relaxáció vagy a meditáció is segíthetnek, de ha a paranoia tartósan fennáll és megnehezíti a mindennapokat, pszichológus segítségét érdemes kérni!
Nálam ez az állapot fokozatosan alakult ki. Egyre többször éreztem azt, mintha figyelnének, még akkor is, ha tudtam, hogy ez irracionális gondolat. Éjszakánként gyakran rémálmok gyötörtek, és a félelmeim miatt fokozottan éber lettem, sokkal jobban féltem, mint korábban. Mindez összefüggött azzal, hogy folyamatosan sötét, bűnügyi történetekkel foglalkoztam, amelyek mély nyomot hagytak bennem. Bár ezek a témák mindig is érdekeltek, idővel rá kellett jönnöm, hogy a mentális egészségem érdekében fontos tudatosan kezelni és feldolgozni azokat az érzéseket, amelyeket kiváltanak belőlem.
Nem szeretném saját magamat diagnosztizálni, hiszen nem rendelkezem a szükséges szakértelemmel ezen a területen. Cikkem inkább tájékoztató jellegű, hogy bátorítsak mindenkit: ne féljetek segítséget kérni! Emellett szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy egy téma, még ha elsőre talán nem is tűnik úgy, hogy hatással van ránk, hosszú távon mégis mély nyomokat hagyhat bennünk.
Kiemelt fotó forrása: Pinterest
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év