Az ember – Üveges István verse

1.

A hiba története

„Gott ist tot!”

Arkangyalok kara álla,
Várva rá, a találmányra,
S mint megjövé, üdvözölték,
Áldottan őt védelmezték:
Az embert, álarcos képmást,
Kinek se nem elég, sem
Akar semmit: tétlenség ez,
S ezzel teremté meg hibát.

Visszarévedez elsőre,
Szülés pillanatára,
Bejárta óceánt s földet
Úgy, hogy sehol sem volt soha,
Mert benne minden, az a kép,
Reprezentációja
Isteni teremtményénék,
Ki nem is létezett soha.

De akkor mi volt „Kezdetben”?
Léttelenül léteztünk?
Csak beledobtak éterbe,
Kívánva: „legyen jó éltünk”;
Kik vagyunk tehát? Istenek?
Ezért károsítjuk meg
Szent, teremtői életünket,
Hogy többet nehogy is legyen?

Önzőségre önzetlennel,
Önzetlenre önzővel,
Békességre háborúval,
Háborúra békességgel,
Kevélységre szegénységgel,
Szegényre kevélységgel,
A többiekre magával,
S rá többivel válaszolgat.

Nem hiábavaló néki,
Ha lőn mindig ellenség,
S idejének tudománya
Porrá porlasztja örökké,
Nem csalárd színjáték ez csak,
Nem értelmetlen éhség,
Nem véletlen mindez: hiba,
Születése fölöslegség.

Kinyílhat a szellős virág,
Viríthat a vörös ég,
Rebbenhet dal madár ajkán,
Szebben szépülhetsz, természet.
Mert ki ő? Feldúló barbár,
Céltalan állatutód,
Tehát karold fel, alabárd,
Élted mily értelmetlenség!

2.

„Hazám: neo-Európa”

„Hazám: neo-Európa!
A szennyvízgátak szebbek
Tenálad; Szent vagy, te Szent vagy,
Épületid rombolod le,
Helyet adván az új és szebb:
Derékszögű dicsívnek!
E mutatja belső viszályt,
Hogy ő liber s ő vipera!

Hazám: neo-Európa!
Dekadencia és a
Posztmodern kollázsteknika,
Akár agyonlövött vita,
Mert ő keresztény, másik nem,
Közben szolgák mindketten:
Állambácsi csalásának,
Ki megerőszakol nyomban!

Hazám: neo-Európa!
Néked legszebb utcáid:
Vétózás a börtön mellett,
Mert e »Nyugat« szava: Szent, Szent!
S mily emberek: késes s puskás
Külföldi felebarát,
S benti depresszív s szenilis
Pesszimista, nihilista!

Hazám: neo-Európa!
Mi tetszik? Olyan új vagy,
Kétszáz évvel ezelőtt is:
Ivás, szerencse s csak rimák
Voltak elfoglaltságaid,
Mert jó a kedv, szentséges,
Reprezentálja gyökereid,
Keresztények akaratát!

Hazám: neo-Európa!
Átfolyik rajtad: Szajna,
Duna, Rajna, Volga, Néva
S ezredévek szégyenfolti!
Szent vagy, Szent vagy, Európa,
Hazánk, deformáció,
Hol milliók haltak egyért,
Elesett kultúrák sírja!

Hazám: neo-Európa!
Imádunk téged, áldunk,
Vezetékes közösség, ó,
Egy karnyújtásnyira: minden.
Ember embert öl emberért,
Ember embert is szeret,
Ember ember nélkül veszett,
Ember emberrel öldöklés!

Hazám: neo-Európa!
Új istenem, imádlak,
Ezért is égetem fel a
Te saját birodalmadat!”

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály