A farsang hagyományai

Az elmúlt időszakban rengeteget foglalkoztam különböző ünnepek és ünnepkörök hagyományaival, s rájöttem arra, hogy milyen fontosak is ezek. A hagyományok, tradíciók népeket, nemzeteket, közösségeket építenek fel és tartanak össze.

Köztudott, hogy a húsvéthoz mint szokás, hozzátartozik a tojásfestés és a bárányfogyasztás, a karácsonyhoz a karácsonyfa díszítése, azonban mi a helyzet a farsanggal? Attól eltérően, hogy a farsang nem mondható egy kifejezetten vallásos ünnepnek, minden ország számára jelent valamit, és valamilyen módon meg is ünneplik.

Cikkem által azt szeretném, hogy minden kedves olvasó betekintést nyerjen a farsangi hagyományok világába, úgyhogy aki érdekelt ebben a témában, tartson velem!

A farsang vízkereszt napjától, azaz január 6-ától egészen hamvazószerdáig ad teret a különböző népszokásoknak.

Azért tartják a legalkalmasabb időszaknak a mulatozásra, mert ekkorra minden nagyobb téli ünnep lejár, ezáltal pedig a disznóvágások ideje is befejeződik, a kerti munkák pedig még nem kezdődnek meg, így mindenkinek több ideje jut az ismerősökre és a barátokra.

• Az első és legjellegzetesebb hagyomány, amelyet a farsang magában foglal, az maga a beöltözés. Kicsik és nagyok egyaránt öltenek gúnyát és rejtőznek el különböző figurás maszkok mögé.
• Egy újabb érdekes és ijesztő hagyomány lehet a busójárás is, amely egyes mondák szerint legelőször Mohácson terjedt el a sokácok által. Néhány helyen azt mesélik, hogy a sokácok beöltöztek különböző megfélemlítő bundákba és általuk készített állati eredetű jelmezekbe annak érdekében, hogy kiűzzék a törököket Mohácsról. A valós igazság azonban mindössze annyi, hogy a sokácság 1687-ben megtörténő betelepítése során hozták be ők maguk mint hagyományt. A busójáráshoz szükség van egy nagy kifordított állatszőrmére vagy bundára, bocskorra, szalmából készült nadrágra, amelyre női bütykös harisnya kerül, egy bőrből készült övre és egy marhakolompra, amit az övre akaszthatnak, illetve az elmaradhatatlan kereplő vagy buzogány. S, a legfontosabb kiegészítőre, ami egy fűzfából faragott, állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. A busók régen eredetileg jókívánságaikat mentek szétosztani a falu lakói között, némi ételért és italért cserébe, manapság azonban csak felvonulnak és a rossz rongyokkal kitömött zsákjaikkal ijesztgetik a gyerekeket.
• A farsang utolsó három napját tartották a legvidámabbnak, ekkor zajlottak a legnagyobb mulatságok. Az emberek összegyűltek, háromnapos lakomákat tartottak, hiszen a következő 40 napos böjt alatt nem fogyaszthattak húst.
• Megemlítendő még a tyúkverőzés is, amikor a legények maskarába öltözve járták a falut, mondókát énekeltek, és élelemadományokat gyűjtöttek, amelyeket közösen fogyasztottak el a kocsmában. (Ez utóbbi két népszokásról a Népi Kultúra című rovatban olvashattok majd bővebben)
• A tuskóhúzás egy húshagyókedden megrendezett népi hagyomány volt, amely során a falu legényei egy vastag, hosszú és minden bizonnyal nehéz fadarabot húztak keresztül az adott településen. Megállni csak a vénlányoknál és a vénlegényeknél tudtak, ugyanis ekkor házuk elé támasztották a tuskót, és ál-esküvői mulatságokat tartottak, a házasságról lekésett fiatalok csúfolásának érdekében. Néhány helyen azonban pléhdarabokat kongattak a házasságból kimaradt leányok ablaka előtt.

Kiemelt fotó forrása: https://csodasmagyarorszag.hu/cikkek/farsang

Pap Nikoleta, 11. H osztályos diák írása a nagyváradi
Mihai Eminescu Főgimnázium Emishake című diáklapjában