Megemlékezés Ady Endréről

1877. november 22-én Érmindszenten született Ady Endre, a magyar irodalom és újságírás egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben leginkább az előrehaladást, a fejlődést és a műveltség fontosságát sürgette, ami egyedivé tette költészetét. Verseiben megosztotta gondolatait a hazáról, saját tapasztalatairól, elvárásairól és a szerelemről. Összességében ezek tették őt különleges és egyedi költővé.

Családi háttere nem volt túl fényes, anyagilag sem álltak mindig szilárd lábakon. Édesapja azt szerette volna, hogy Endréből jogász legyen, ám Ady nem vonzódott ehhez a pályához, sokkal inkább érdekelte az újságírás. Egyetemi évei alatt a Debreceni Hírlapnál és a Debreczen című folyóiratnál dolgozott, emellett módosabb családok gyermekeinek adott magánórákat.

1899-ben Nagyváradra látogatott, ahol a Szabadság című lapnál kezdődött újságírói pályafutása. 1901-ben a Friss Újságban megjelent Egy kis séta című írásával hatalmas botrányt kavart, mivel élesen bírálta a Kanonoksoron élő katolikus egyházfőket és szokásaikat. Ennek következményeként három napot börtönben töltött, és 10 koronás pénzbírságot is kapott, ám hűséges olvasói és támogatói továbbra is mellette álltak.

1903-ban Még egyszer címmel új verseskötetet adott ki, amelyben költői fejlődését is megmutatta. A Nyugat folyóirat és a Holnap antológia munkatársa volt, rendszeresen publikált és aktívan részt vett azok fejlesztésében. Szoros barátságot ápolt és együttműködött olyan kortársaival, mint Dutka Ákos, Babits Mihály, Balázs Béla, Emőd Tamás, Csáth Géza, Juhász Gyula és Szűts Dezső, akikkel kölcsönösen támogatták egymás munkásságát.

Szerelmi élete is épp ilyen eseménydús volt, hiszen gyakran esett szerelembe különösen művésznőkkel és értelmiségi nőkkel, függetlenül attól, hogy férjezettek vagy egyedülállók voltak. Ezek a nők ihlették többek között a Léda-, Csinszka- és Márton Gabriella-verseit is.

Ady Endrét a halál angyala 1919. január 27-én vitte el, ám négy évtizedes életművével maradandó hatást gyakorolt a magyar költészet és újságírás fejlődésére.

Ady Endre emlékezete évtizedekkel később is fennmaradt, olyannyira, hogy több múzeumot is létrehoztak tiszteletére. Az egyik ilyen múzeum 1955. május 26-án került felavatásra Nagyvárad szívében (Ady Endre Emlékmúzeum), azon a helyen, ahol egykor az a kávéház állt, melyben Ady gyakran töltötte napjait és alkotott.

Az épületben Ady és baráti körének fényképei, személyes tárgyai és relikviái kaptak helyet. Itt néhány képet is megtekinthetnek a múzeumról:

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály