Hétvégére – Pap Nikoleta versei

Igazság

Nincsen itt igazság,
Elkopott a földről,
Az emberek hazudnak,
Csalnak, s némelyikük bömböl.
Az igaz embert megvetik,
Mint egy gonosz kígyót,
S elítélik azokat is,
Kik nem tesznek mást, csak jót.
Nincsen itt igazság,
Elfújta a szél,
Ez a baj az emberrel,
Hogy hazugságban él.

Világom

Egy világban ragadtam,
Egy elveszett vágyban,
Egy olyan országban,
Hol minden ember egy módon jár: párban.
Szép volt minden,
Tele fénnyel,
Mint a mennyország,
Megédesítve mézzel.
Madarak hangja hozta el a reggelt,
Minden ember vidám volt, amint felkelt.
Egy baj volt a hellyel:
A nyitott kapuja.
Így jutottam én is
Oly hamar haza.

Könnyek

Arcomon csorognak,
Sóssá teszik fejem,
Nem is gond, hisz általuk
Tisztul ki a szemem.
Véres világlesőim
Nézik a tükröket,
S nem találnak boldogságot,
Csak krokodilkönnyeket.
Könnyeim elrejtenek,
Beléjük vetem magam,
Mint egy fullasztó tenger,
Miben viszem a legszebbik nyaram.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály