Pap Nikoleta: Három vers

A liget

A liget az a hely,
Ahol nem számít, ki mennyit lel,
Kinek mennyi aranya és kelyhe van
Hisz nem általuk jutnak oda el.
A szív, a tiszta lélek,
Mely helyet talál ott nekik,
De csak azoknak a hű embereknek,
Akik alázattal keresik.
A liget egy tiszta paradicsom,
Egy mennyei szállás,
S ki oda bekerül,
Nevére száll sok-sok áldás.

Édes

Nem a méz, vagy a kedvenc sütemény,
S nem is a tea, melyben a cukor túl kemény.
Nem a lédús gyümölcs, melynek leve bolondít,
S nem is a drága gyógyszer, ami mindig meggyógyít.
Nem az udvaron álló gyereksereg,
És nem is a labda, melynek formája olyan kerek.
Hát mi lehet édes? Édesebb a hónál?
Édesebb a reggeli, puha takarónál.
Édesebb az ágynál, mely reggel karjaiba zár,
S édesebb a vágynál, mely oly sok életet szétzilál.
Édes és ragacsos, mint egy finom nedű,
Megmondani, mi is ez, nem olyan egyszerű.

Átkelő

Utcai lámpák hosszú sora kísért haza,
Én sem tudtam, merre megyek, s ők sem kérdezték, hova.
Kísértek és lopakodtak, mint egy ravasz tolvaj,
Nem is vettem volna észre, ha nem hangzik el
Egy rémisztő kacaj.
Bekerítettek, kiégették szemem,
De furcsa módon jelenlétük én észre sem vettem.
Megszoktam, hogy velem jár az összes fénylő baj,
S hogy rajtam már nem segít, csak az égi sóhaj.
Kövessetek, gyertek velem, itt lakom az égben,
Általatok juthattam én a legszebbik révbe.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály