Szerelem, udvarlás és Bálint-nap
„Bálint-nap van, petélőznek a verebek.”
(SZ. E. adatközlő)
Február 14.
Modern szóhasználatban Valentin-nap, ha hűek maradunk kultúránkhoz, akkor Bálint-nap, egyesek számára pedig csak egy pénteki nap. Ez a nap a szerelmesek ünnepe, és bizony régre nyúlik vissza a népi kultúrában.
A mai cikkben ismertetni szeretném, hogy milyen történet lapul Bálint napja mögött, miért is alakult át napjainkban ez Valentin-nappá, illetve néhány szokást vagy épp udvarlási normákat és stratégiákat is lejegyzek.
Február 14-ét a szerelem ünnepeként tartjuk számon, leggyakrabban Valentin-napként emlegetik, holott a mi naptárunk szerint ez valójában Szent Bálint napja.
Az ókori Rómában ebben az időszakban tartják a Lupercalia vagy Februa elnevezésű vallási ünnepet. Ez egyfajta tisztító és termékenységi rítus, melynek célja, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Luperculus istent. Ennek érdekében a papok szíjakkal ostorozták a fiatalokat, leginkább a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentje, akinek kultusza csak szórványosan alakult ki a magyar lakta térségekben. A Valentin vagy Valentine elnevezés az angolszász formája a magyar Bálint keresztnévnek.
A Valentin-nap az 1990-es évektől épült be igazán a kultúránkba, leginkább a materialista társadalom következtében, hisz ezen a napon a szerelmesek ajándékokkal kedveskednek egymással, így az előtte való napokban, illetve ezen a napon is óriási a virágok, a csokoládé, a szerelmes dísztárgyak eladási rátája.
Lejegyzett szokásaink azt mutatják, hogy ez a nap megfelelő a kotló sikeres ültetésére. Mint azt már megszokhattuk, szinte minden naphoz köthető valamilyen időjárás-megfigyelés. Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak, sőt facsemetét is előszeretettel ültettek, hisz úgy tartották, hogy hamarabb erősödik meg.
Ez a nap mélyen gyökerezik a kultúránkban, hisz ebben az időszakban választanak párt maguknak a verebek, amely a tavasz eljöttét is jelölte egyben. A román kultúrában szintén erre az időszakra tehető a Ziua Dragobetei ünnepe is. Egyes feljegyzések azt mutatják, hogy néhol a fiatalok az erdőkbe mentek virágot gyűjteni, visszafele viszont már párban állva sétáltak ki. Egyes helyeken a virágok gyűjtése után történt meg a párválasztás.
A lassan feledésbe merülő kultúrák megannyi lehetőséget biztosítottak a fiataloknak, hogy párt találjanak maguknak, hisz csak úgy lehetett valaki teljes értékű ember. Kicsit elavult felfogás, de még napjainkban is előszeretettel gondolják így az emberek.
Régebben viszont nem lehetett akármikor udvarolni. Négy olyan nap volt, amikor egyértelműen nem lehetett menni a lányokhoz: az egyik a hétfő, mert akkor sok feladat volt (takarítani, a földeken dolgozni, kenyeret kellett dagasztani és az ételek alapanyagait kellett beszerezni), a második vasárnap, mert akkor egyértelműen pihenni kellett.
Kedden már kevesebb munka volt, így ezen a napon lehetett udvarolni. Szerdát nagyon sokan böjtös napnak tartották, tehát akkor nem lehetett. Csütörtökön ismételten lehetett, péntekenként viszont nem, mert szintén böjtös napnak, és gonoszjáró napnak tartották. Mint ahogy a népdalunk is mondja, „Szabad szombat”, így akkor lehetett.
Annak idején sokkal kifinomultabban udvaroltak a férfiak, mint napjainkban, hisz az udvarlás szertartás volt: szigorú és íratlan szabályok szerint tették, amelyek betartására egy egész közösség viselt gondot.
Sütő Éva könyve szerint, az Érmelléken ezek a kapcsolatok nyitottak voltak a közösség számára, hisz velük élte meg az egész falu, vagy épp maga az utca. A közösség ismerte minden egyes tagját, végigkövették mindenki életét, osztoztak örömükben és bánatukban is. „A megélt szerelmek sokkal emberibbek voltak, mint manapság.”
Bármilyen társadalmi osztályba tartozó férfi tudta, hogy a szívük választottjának imponálni kell. Ha többen is szerettek egy személyt, akkor néhol verekedésbe fordult át az udvarlás. Innen már egyértelmű volt, hogy a két párbajozó fél közül a nyertes nyerte el a szíve hölgyének kegyeit.
Bálint-nap hagyományai régóta kapcsolódik a szerelemhez és a tavasz közeledtéhez. Bár ma főként a Valentin-napként ismert ünnep vált népszerűvé, érdemes emlékezni arra, hogy ez a nap eredetileg a természet és az emberi kapcsolatok megújulásáról vagy épp kialakításáról is szólt.
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év