Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Olvassuk el ezt a híres klasszikust…
Kosztolányi Dezső (1885–1936) kétségkívül a 20. századi magyar széppróza és líra egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Emellett, a Nyugat első nemzedékének meghatározó tagja is, Ady Endrével és Babits Mihállyal együtt. Bár ez korántsem jelenti azt, hogy felhőtlen kapcsolatot ápoltak volna egymással, sőt Babits Mihály el is ítélte az Új Nemzedékben megjelent névtelenül megírt kritikájáért. Ezt leginkább nézetbeli eltéréseik miatt tette. Legismertebb művei közé tartozik a Pacsirta (1924), Aranysárkány (1925) és Nero, a véres költő (1922). Irodalmi pályafutása mellett nyelvújítással és műfordítással is foglalkozott. Shakespeare, Goethe és Baudelaire műveit fordította magyarra, valamint az Alice Csodaországban című művet is.
Ahogy maga Kosztolányi, művei is komplexek voltak, különösen az Édes Anna című regénye. A cím akár egy szerelmi történetre is utalhat, ám ne tévesszen meg senkit a látszat. A regény komoly társadalmi, illetve lelki problémákat boncolgat, amelyeket egy cselédlány története köré épít az író.
A történet 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után játszódik, amellyel az író a való életben történő eseményekre is reflektál. Az új hatalommal szimpatizáló Vizy házaspár szolgálatába kerülő Anna tökéletes cselédnek tűnik: szorgalmas, engedelmes és szótlan. Pontosan olyan, amit Vizy Angéla megszállottan keresett: a tökéletes szolgálóleány. A munka mellett Anna szerelemre is bukkan, legalábbis azt hiszi. Patikárius Jancsi teherbe ejti, aki később nem vállalja a felelősséget tetteikért. Jancsi mérget szerez, és ráveszi Annát, hogy vegye be, aminek következtében Anna elvetél. A gyermek elvesztése és a szegényes bánásmód olyan mértékű dühöt kelt benne, amelyet már nem tud sokáig elfojtani. Egy nap váratlanul és kegyetlen módon meggyilkolja munkaadóit, majd rezignáltan tűri sorsát.
A napokban gyakran találkoztam a veszteséggel és anyasággal kapcsolatos gondolatokkal különböző nézőpontokból, ezért szándékosan emeltem ki ezt a két szálat a történetből. Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében az anyaság és annak hiánya központi jelentőséggel bír, hiszen mindkét női főszereplő – Vizyné és Anna is – más-más módon, de szembesül ezzel a fájdalmas tapasztalattal.
Egy olyan világban, ahol a társadalom azt érezteti, hogy egy nő csak anyaként teljesedhet ki, rendkívül nehéz feldolgozni, ha valaki ettől a lehetőségtől megfosztva érzi magát. Vizyné esetében ez a fájdalom biológiai eredetű: képtelen volt gyermeket szülni. Ez önmagában is egy mély veszteség, amelyet sok nő személyes tragédiaként él meg. Azonban a társadalom elvárásai és ítéletei tovább súlyosbítják ezt a terhet. Egy olyan közegben, amely az anyaságot egyfajta végső beteljesedésként kezeli, az ezzel kapcsolatos kudarc nemcsak személyes, hanem társadalmi szinten is stigmatizáló lehet.
Ez a kettős nyomás – a belső és külső elvárások feszültsége – indíthatta el Vizynében azt a kompenzációs mechanizmust, amely arra ösztönözte, hogy megtalálja a „tökéletes” cselédlányt. Mivel saját magát nem találta elégségesnek ebben a szerepben, tudat alatt egy másik életterületen próbált uralmat szerezni és valamiképp pótolni a hiányérzetét. Anna volt az eszköz, akit irányíthatott, akire minden tekintetben kiterjeszthette az ellenőrzését, mintha egyfajta anyai szerepet töltene be felette – csakhogy ez az „anyaság” eltorzult: hatalmi és elvárásalapú viszonnyá vált.
Eközben Anna is az anyasággal kapcsolatos veszteséggel szembesül, amikor elveszíti a gyermekét. A regény nemcsak azt mutatja be, hogy a cselédlány milyen kiszolgáltatott helyzetben van, hanem azt is, hogy az anyaság lehetőségét is elrabolják tőle. A körülmények miatt Anna végül sosem tapasztalhatja meg, mit jelent anyának lenni – ez pedig egy újabb rétege a történet tragikumának.
Itt keresztezi egymást a két nő sorsa: mindketten az anyaság elvesztésével szembesülnek, de teljesen eltérő módon dolgozzák fel ezt a veszteséget. Vizyné kényszeres kontrollal és dominanciával próbálja ellensúlyozni, míg Anna egy végletesen passzív, sorsszerű beletörődésbe zuhan. A két nő története így válik párhuzamos és ellentétes tükörképpé: egyikük egy soha meg nem született gyermek fájdalmát hordozza, míg a másik a már megfogant élet elvesztését.
Bár számomra ez a két történetszál volt a legjelentősebb, érdemes kiemelni a regény egy másik fontos társadalmi aspektusát is: a hierarchikus rendszert a cseléd és a munkáltató között. Ez a dinamika nemcsak a múltban volt meghatározó, hanem bizonyos formákban napjainkban is megjelenhet, hiszen a hatalmi viszonyok és az alá-fölérendeltségi helyzetek továbbra is befolyásolják az emberi kapcsolatokat.
Szerintem a hierarchikus rendszer hasznos tud lenni, hiszen nem mindenki ugyanabban a szerepben teljesedhet ki. Vannak, akik akkor hozzák ki magukból a legtöbbet, ha világos iránymutatást kapnak, míg mások akkor teljesítenek igazán jól, ha önállóan hozhatnak döntéseket és vezethetnek másokat. Egy jól működő struktúrában ezek a különbségek érvényesülhetnek, és mindenki olyan szerepet tölthet be, amely leginkább megfelel a képességeinek.
Ettől függetlenül fontos kiemelni, hogy Annával egyáltalán nem bántak jól, és az ő sorsa pontosan azt példázza, milyen az, amikor a hatalmi helyzetben lévő emberek visszaélnek a pozíciójukkal minden értelemben. A története megmutatja, hogy egy hierarchikus rendszer könnyen igazságtalanná és elnyomóvá válhat, ha a magasabb rangúak nem vállalnak felelősséget a beosztottjaikért, hanem kizárólag saját érdekeiket tartják szem előtt.
Számomra ezek a pontok maradtak meg igazán, de ha mélyebben szeretnétek megismerni a regény világát és a benne rejlő témákat, az alábbi linken keresztül online is elolvashatjátok:
https://mek.oszk.hu/04700/04772/04772.pdf
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év