FLL (First Lego League)
Az FLL, azaz First Lego League egy robotikára szakosodott legoverseny, amely 1998 óta fut. Évente kerül megszervezésre a világ számos országában, amelyet egy nemzetközi futammal zárnak. A verseny célja az innováció, az újra való törekedés és a szórakozás, amelyek köré építik a különböző feladatokat.
Az Adyshock csapata idén is részt vett a Debreceni körzeti fordulón, és mint társedző ebben a csapatban, meg szeretném osztani az élményeimet a versenyről, rendezésről, és az általános hangulatról.
A versenyhelyszínre, azaz a Debreceni Egyetem Műszaki Karára már reggel érdemes megérkezni, hogy mindenre jusson idő. Megérkezés után minden csapat elfoglalhatja a bázisát, ahol le lehet pakolni, és a laptopokat, illetve robotokat tölteni lehet. Ennél több időt csak a próbapályáknál töltenek általában a csapatok, ahol a hivatalos tesztkörön, illetve a futamokon kívül lehet finomítani a robotfutam menetén. Mi például a többi csapathoz képest is relatív több időt töltöttünk el, viszont ez jelentős pontszámemelkedést is jelentett az otthoni futamokhoz képest. Próbakörökre a három alapszakaszi, valamint az elődöntő és döntő futamok között lehet menni.
A nap folyamán minden csapatot behív egyszer a zsűri az innovációs projekt bemutatásához. Itt a csapatoknak azonosítaniuk kell egy nagy problémát a való világból, utánajárniuk a probléma forrásának, lehetőleg konzultálniuk kell szakértőkkel, és ki kell dolgozzanak egy lehetséges megoldást a felvetett témához. Mivel idén vízalatti elemekből épült fel a pálya, a csapatok a nagyvizekkel kapcsolatos gondokat célozták meg, így a naptejekről, elhagyatott tavakról, és búvárharangokról is volt előadás.
Bátran kijelenthetem, hogy az egész napos hangulat kifogástalan volt. A zsűri között szerepeltek volt versenyzők is, így olyan légkört tudtak teremteni, aminek ők is örültek volna néhány évvel ezelőtt. A csapatok nem ellenfélként, hanem legfeljebb vetélytársként tekintettek egymásra, és a fordulók között még segítették is egymást, amivel tudták. A döntőben együtt szurkoltak a semleges csapatok az éppen versenyzőkkel, és a jókedvre panasz nem lehetett.
A nap végén a díjátadóra került sor, ahol nyilvános bemutatásra került a három legjobb innovációs projekt, és a csapatok megkapták az elismeréseiket. Robotfutamot, innovációs projektet és csapategységet is díjaztak, ezen túl pedig robotdizájnt is, amit nekünk sikerült megnyernünk idén. A nagy közös csoportkép után a csapatok elindultak hazafelé, hiszen sokak előtt még hosszú út állt.
Összességében nem maradhattam keserű szájízzel, még ha a robotfutam harmadik helyénél többet is szerettem volna. Ha újrakezdhetném, szívesen járnám végig ismét ezt az utat.
Kovács Bendegúz,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. D osztály