Ismerjük meg Bálint napját!
Tisztában vagyok vele, hogy korábbi írásaimban nem a hivatalos magyar elnevezést használtam, azonban Bálint napját általában Valentin-napként emlegetik. Ez az esemény nem is igazán nevezhető ünnepnek, hiszen inkább hagyományok és tradíciók megtestesítője. Ennek ellenére sokan megünneplik, hiszen rengeteg kedveskedő becenév és érzelmes kifejezés kötődik hozzá. Ha másért nem, azért, mert ezt a napot a szerelmesek ünnepének tartják, és ilyenkor minden pár egy kicsit jobban beleéli magát a szerepébe.
Az igazság az, hogy a társadalom is ezt várja el tőlünk. Amióta az eszemet tudom, ilyenkor minden bolt, áruház és online platform tele van Valentin-napi termékekkel. A bevásárlóközpontok polcain rengeteg tematikus ajándék sorakozik: gyertyák, plüssmackók, díszdobozos csokoládék és sok más romantikus meglepetés csábítja a vásárlókat – ha másért nem, hát élénk piros színükkel. A karácsonyi leárazások után szinte azonnal megjelennek a Valentin-napi akciók is, hogy az üzletek tovább növelhessék forgalmukat.
Ahogy közeledik február 14., egyre több embert látunk virágcsokrokkal, szív alakú csokoládékkal és hatalmas plüssmackókkal sietni – mindenki igyekszik megtalálni a tökéletes ajándékot szerette számára. Az üzleteken kívül a média is felerősíti ezt a hangulatot: minden tele van szerelmes versekkel, idézetekkel, sőt, ilyenkor még az énekesek is gyakran adnak ki romantikus dalokat, hiszen jól tudják, hogy ebben az időszakban még inkább megragadhatják a közönség figyelmét.
Mindez szép és jó, hiszen azt mutatja, hogy az emberek törődnek egymással különböző módokon.
De vajon valóban erről szól a Valentin-nap – vagy másnéven Bálint-nap?
Ha lelkes olvasóként ismét betekintenél egy újabb ünnep, ezúttal a Valentin-nap történetébe, tarts velem! Néhány kevésbé ismert érdekességet osztok meg erről az ünnepről!
A Valentin-napi csúnya igazság
A Valentin-nap, vagy magyarul Bálint-nap, eredetileg egy tragikus eseményhez és egy hőssé vált férfi emlékéhez kapcsolódik, ám napjainkban sokan romantikus vacsorával ünneplik.
A mártírrá lett férfi, akit manapság már csak Szent Bálint néven emlegetnek, a Krisztus utáni 3. évszázadban élt és tevékenykedett papként, II. Claudius római császár uralkodása alatt. Ezekben az időkben Róma számtalan területtel és nemzettel állt háborúban, ennél fogva a férfiaknak nem igazán volt – vagy legalábbis nem lett volna szabad – másra gondolniuk, csakis kizárólag a harcra és a katonai gyakorlatokra. Olyannyira ragaszkodtak ehhez a törvényhez – leginkább maga a császár –, hogy megparancsolta Bálint papnak, semmilyen házasságkötést ne végezzen el, nehogy a nők elvegyék párjuk eszét, és ne a katonáskodás legyen számukra az elsődleges cél.
Szent Bálint, bár tisztelte uralkodóját és igyekezett annak minden kérésére eleget tenni, ezt az egy dolgot mégsem tudta betartani: rengeteg szerelmespárt adott össze – természetesen titokban – ezekben az időkben is. Na de minden titok csak addig titok, amíg ki nem derül, s mondanom sem kell, hogy az ő esetében sem történt ez másképp. Amikor kiderült, hogy ellenszegült a császár parancsának, azonnal halálra ítélték.
A történelem során több más Szent Bálint is élt és tevékenykedett, és szinte mindegyikük életét halálbüntetés oltotta ki. A két utóbbi Szent Bálint vétkei a keresztények bújtatásában és a csodatevésben nyilvánultak meg, amiért mindketten, s bizonyára sokan mások is, mártírhalált haltak.
A csodáikat és cselekedeteiket értékelő, későbbi nemzedékek február 14-ét választották a Bálint nevű szentek emléknapjává. Ekkor azonban ez az ünnepnap egy másik, pogány hagyományt is magában foglalt: a pogányok által tisztelt „Lupercalia” ünnepét, amely a tavaszi időszak előtti megtisztulást jelképezte.
Lupercalia
A fentebb már röviden megmagyarázott kifejezés, a lupercalia, valójában egy ókori római pogány ünnep volt, amelyet február 13. és 15. között tartottak. Az ünnepet Faunusnak, a mezőgazdaság és a pásztorkodás megtestesítőjének ajánlották, valamint Róma alapítóinak, Romulusnak és Remusnak a tiszteletére is rendezték. A más néven termékenységi ünnepként ismert lupercalia alkalmából az emberek gyakran részegre itták magukat, és előfordult, hogy a férfiak sorsolás alapján tölthették az ünnepet egy-egy hajadon lánnyal.
Az ünnep azonban nem csupán vidám pillanatokat hozott, hanem számos kellemetlen és durvább szokásnak is helyet adott. Például az állatok, jellemzően kutya és kecske feláldozása. A kecskét a termékenység állataként tisztelték, így annak bőrét lenyúzták, belemerítették a vérébe, és ezzel ütlegelték a nőket, hogy azok minél termékenyebbek legyenek, és egészséges fiúkat szüljenek.
A későbbiekben a katolikusok és más keresztény vallások igyekeztek eltüntetni ezen ünnepségek emlékét, kisebb-nagyobb sikerrel, és helyette Szűz Mária megtisztulását ünnepelték ezen a napon.
Korbácsolásból szerelem
A szerelem gondolatáról Valentin-napkor először Geoffrey Chaucer Madárparlament című művében olvashatunk, amely 1832-ben jelent meg.
A szerelemre utaló és Valentin-naphoz kötődő levelek már az évek során, egészen pontosan 1415-ig visszamenően is előkerültek. Ezt a levelet egy raboskodó herceg, I. Károly címezte kedvesének Franciaországba. Ezt követően V. Henrik angol király hivatásos költőt alkalmazott, hogy szerelmes üdvözletet írjon Valois Katalinnak Valentin-nap alkalmából. Az idők során egyre inkább elterjedt a szerelmes levelek küldése február 14-én, ám legelismertebb formáját csak a 19. században nyerte el. A 19. század közepén egy lelkes amerikai hölgy, Esther Holland fejéből pattant ki a Valentin-napi üdvözlőkártyák gondolata, amelyeket hamarosan gyártani kezdtek, és képeslap formájában is megjelentek. Az angolszász és francia területeken ez jelentette Valentin-nap hagyományainak és fejlődésének kezdetét, leginkább azért, mert ezek a lapok olcsón és könnyedén beszerezhetők voltak, valamint postai úton is kézbesíthetők. A viktoriánus kori Angliában kedvező volt ez a megoldás, hiszen a levelek lehetővé tették az emberek számára, hogy érzéseiket kifejezzék, akár szavak, akár testi kontaktus nélkül. Az elmúlt évtizedek során Valentin-nap ünneplése egyre inkább kinőtte magát, és már nemcsak kártyákat, képeslapokat vagy leveleket ajándékoznak, hanem virágot és egyéb kedves apróságokat is.
Kiemelt fotó forrása: https://szentendre.hu/balint-nap-filibilivel/
Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály