
Görbe tükör: női sorsok
Második rész
Az előző cikkemben megkezdtük Paris Paloma labour című dalszövegének elemzését, ahol azt vizsgáltam, milyen hatással lehet napjainkban a nők életére ez a téma, illetve hogyan mutatja be a dal egy bántalmazó kapcsolatban élő nő helyzetét. Ma ezen téma folytatása következik.
A dalszövegben megjelenő képi elemek – mint például a „A szememben szétpattannak az erek” és „A kezem bőre berepedezik a munkától” – nem csupán képi megfogalmazások, hanem mélyebb, szimbolikus üzenetet is hordoznak, amelyek a nőkre nehezedő folyamatos nyomás és túlterheltség fizikai nyomait is ábrázolják. A „szememben szétpattannak az erek” rész túlzásnak tűnhet elsőre, ám ebben a költői képfeldolgozásban az érzelmi feszültség és a belső stressz olyan mértékét szimbolizálja, hogy az már fizikailag is láthatóvá válik. Ez a kép azt sugallja, hogy a folyamatos érzelmi kimerültség, a megoldhatatlan problémák és a belső harcok olyan intenzitással nehezednek a nőkre, hogy azok akár a legfinomabb, legaprólékosabb részletekben is megmutatkoznak – mintha a belső feszültség, a nem kimondott gondok, a mindennapos elvárások nyomása egyszer csak felszínre törne.
Ezzel párhuzamosan a „A kezem bőre berepedezik a munkától” sor a fizikai terhelést hangsúlyozza. A repedezett bőr nem csak a kézzelfogható fáradtság jele, hanem annak a folyamatos, „láthatatlan” munkának is szimbóluma, amit a nő nap mint nap végez – legyen szó háztartási feladatokról, érzelmi gondoskodásról vagy akár szakmai erőfeszítésekről. Ez a kép azt festi le, hogy a nőkre háruló tevékenységek nem csupán egyszeri, alkalmi erőfeszítések, hanem állandó, kimerítő feladatok halmaza, amelyek nyomot hagynak, és melyekről ritkán kapnak megfelelő elismerést.
Mindkét kép – az érzelmi terheltség fizikai tünete, illetve a munkából fakadó testi elhasználódás – együtt mutatja be azt a kettős terhet, amellyel a nők szembesülnek a kapcsolatokban és a mindennapi életben. Egyrészt az érzelmi kimerültség arra utal, hogy a nőket folyamatosan arra kényszerítik, hogy többet értsenek, érezzenek és tegyenek meg, mint amit az egészséges lelkiállapot megengedne. Másrészt a fizikai képek a túlterheltség és az egyenlőtlen munkamegosztás nyomait ábrázolják, amelyek a nőkre nehezedő, gyakran láthatatlan, de mégis rendkívül kimerítő feladatokból erednek.
Ezek a képek tehát nemcsak az egyéni kimerültséget jelenítik meg, hanem kritikát is fogalmaznak meg a társadalmi struktúrákkal szemben, amelyek továbbra is a nőkre hárítják az elvárásokat. Az ábrázolt fizikai és érzelmi tünetek révén a dal üzenete egyértelművé válik: a kapcsolatokban és a társadalomban fennálló egyenlőtlen munkamegosztás nemcsak pszichés, hanem konkrét, kézzelfogható károkat is okoz – jelezve, hogy a rendszeres túlterheltség milyen mély nyomokat hagy a nők testében és lelkében.
Zárásként csak annyit mondanék: akinek nem inge, ne vegye magára. Természetesen nem minden nő él bántalmazó kapcsolatban, és nem minden férfi bánik így a párjával. A dal azonban ezt a problémát állítja a középpontba, és olyan társadalmi jelenségekre mutat rá, amelyekre hajlamosak vagyunk kevesebb figyelmet fordítani – pedig érdemes lenne komolyabban foglalkozni velük.
Kiemelt fotó forrása: https://ro.pinterest.com/pin/76139049946724025/
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év