Pap Nikoleta – Újabb költemények

Tiltott percek

Oly sokan tiltottak tőled,
mert azt mondták, gonosz vagy,
pedig én csakis általad
tanultam meg élni a mostban.

Nálad jobbat
sohasem kaphattam,
bizonyára azért, mert társam voltál
a legnagyobb titkokban.

Általad szenvedtem,
majd végül rossz lettem,
másképp nem is maradhattál volna
az én szívemben.

Tiltott percek
és minden eltitkolt pillanat
a mi időnk alatt nőtt,
mint vadvirág a fa alatt.

A víz

Tengermély, mely magával ránt,
de legalja nem tudott,
s hogyha el is süllyednénk,
általa ismernénk meg a poklot.
Néhány virág s még kevesebb állat
lakja színtelen habjait,
s csak akkor szabadulnak a lakók,
ha a sodrás eléri
a közeli táj partjait.
Ó, te tenger, drága mély víz,
merre van az én hazám?
Merre ússzak, hogy megleljem
azt, ki szeret igazán?

Esti séta

Kinézek az ablakomon,
majd kabátot fogok,
először csak azt gondolva,
hogy majd egyet kocogok.
De kiérve a házból,
üres az utca, nagy a csend,
s végül csak azt találom,
aki amúgy is velem lakik, idebent.

Sétálok hát a parton,
s közben majd’ megfagy a kezem,
de azt, hogy megforduljak
s hazamenjek, nem igazán merem.
Ülök inkább egy padon,
itt nem zavar senki,
séta közben nem érzem,
mikor kéne hazamenni.

Nem megyek hát,
itt maradok, s igazítom kalapom,
ha valaki felém jön,
én majd úgyis eltaszítom.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály