Iskolafóbia, egy leendő pedagógus szemszögéből

Leendő pedagógusként rendkívül fontosnak tartom, hogy a jövőben ne csak a gyermekek tanulmányi fejlődésére figyeljek, hanem mentális egészségük támogatására is. Szeretném minél jobban megérteni, min megy keresztül egy diák, és milyen lelki nehézségekkel szembesülhet az iskolai mindennapok során.

Úgy érzem, érdemes volna szót ejteni az iskolafóbia jelenségéről, valamint arról, hogy én miként viszonyulok hozzá és a vele kapcsolatos kérdésekhez.

A tünetek széles spektrumot ölelnek fel, beleértve a testi jeleket, mint a fejfájás, hasfájás, hányinger vagy szédülés, amelyek gyakran az iskolába indulás előtt jelentkeznek. Lelki tünetek is megfigyelhetők, mint a szorongás, félelem, ingerlékenység, sírás vagy alvászavarok, és ezek a problémák rendszerint már a reggeli készülődéskor is megjelennek.

Az iskolafóbia okai változatosak lehetnek. A pszichés tényezők, mint a gyerekek önbizalomhiánya, teljesítményszorongás vagy kortársak általi kiközösítés, gyakori kiváltó okok. Az iskolai elvárások és a túlzott nyomás is hozzájárulhat a szorongás kialakulásához. A családi környezet, például a túlféltés, a szülői konfliktusok vagy egy közeli hozzátartozó elvesztése, szintén szerepet játszhat a probléma megjelenésében. Az iskolai élmények – például egy nem megfelelő tanári megjegyzés vagy egy csalódás élménye – is kiválthatják a félelmet.

Az iskolafóbia kezelésére az első lépés lehetne a szorongás felismerése és megértése, majd annak belátása, hogy a gyermek félelmei valósak. Nagyon fontos, hogy komolyan vegyük őket. Empátiával, illetve támogatással segíthetjük a gyermeket abban, hogy biztonságos, elfogadó légkörben fokozatosan visszatérjen az iskolába.

Kezdetben érdemes kisebb lépésekben haladni, hogy a diák fokozatosan hozzászokjon az iskolai környezethez, így csökkentve a szorongást. Emellett a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás és a pozitív megerősítés segíthet a gyermek önbizalmának növelésében. Az ilyen helyzetekben pszichológus vagy iskolai szociális munkás bevonása is fontos lehet a gyerek mentális támogatása érdekében. Az iskolai közösség szerepe is jelentős, mivel a támogató osztályközösség segíthet a diákoknak abban, hogy biztonságban érezzék magukat, majd fokozatosan legyőzzék a félelmeiket.

Elgondolkodtam azon is, hogy leendő pedagógusként ezt a szituációt hogyan tudnám megelőzni, és a következő ötletek jutottak eszembe:

Először is, preventív programok, például szorongáscsökkentő tréningek vagy iskolai mentálhigiénés programok segíthetnek a diákoknak megtanulni, hogyan kezeljék a szorongásukat, és hogyan birkózzanak meg a félelmeikkel.

Az iskolai környezetben számos preventív program valósítható meg, amelyek segíthetnek megelőzni az iskolafóbia és a szorongásos problémák kialakulását. Az egyik leghatékonyabb megoldás a szorongáscsökkentő tréningek bevezetése, ahol a diákok megtanulhatják, hogyan kezeljék a stresszt és a félelmeiket. A programok során különféle technikák elsajátítása megy végbe, például légzéskontroll, relaxációs gyakorlatok, mindfulness vagy vizualizációs technikák, amelyek mind segíthetnek a szorongás oldásában. Továbbá, az érzelemkezelő workshopok is hasznosak lehetnek, mivel ezek segítenek a diákoknak abban, hogy tudatosan kezeljék a nehéz érzelmeket, és megtanulják, hogyan forduljanak a tanárokhoz vagy más felnőttekhez segítségért. Az ilyen programok nemcsak a szorongás csökkentésében, hanem a gyermekek mentális jólétének megőrzésében is jelentős szerepet játszanak.

Tehát, mint leendő pedagógus, rendkívül fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk az ilyen és hasonló témákkal, ne zárkózzunk el tőlük. Nem szabad azt hinnünk, hogy ha valami ismeretlen számunkra, akkor az pusztán kitaláció vagy képzelet szülte probléma.

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év