Ferdinánd (2017)

Mi a dolga van a világon egy bikának? A viadalokon való részvétel. És mire vágyik minden bika? Nyilvánvalóan arra, hogy a stadion közepén állhasson, és megmutathassa, hogy ő az igazi győztes, a megtörhetetlen, erős bika.

Kivéve Ferdinándot. Mert ő bizony közel sem ilyen. Nem érdekli a viadal, nem szereti az erőszakot, nem akar győztes lenni. Ő a virágokat, a békességet, a végtelen mezőt szereti, ahol mindent körülvesz a békesség. Azonban ezt nagyon nehéz lesz bebizonyítani a világnak és a társainak…

Ferdinánd bikák között nevelkedett, apja volt az egyik leghíresebb és legerősebb bika a környéken, mindenki ellen képes volt győzelmet aratni. Így az édesapa azt gondolta, hogy ha a fia felnő, az ő nyomdokaiba fog lépni, és olyan elismert bika lesz, mint ő maga. Azonban míg ő viadalokon vett részt, addig Ferdinánd virágokat gyűjtött, és próbált elbújni társai elől, akik különcsége miatt állandóan bántották.

Egy nap Ferdinand édesapja nem tér vissza a viadalról, a kölyök bika pedig olyannyira kétségbeesik, hogy úgy dönt, világgá megy és azt fogja tenni, amit mindig is szeretett volna: élni. Az ügyetlen kis bika végül egy kislánynál köt ki, aki apja minden ellenkezése ellenére megtartja az állatot és felneveli, mintha egy ártalmatlan háziállat lenne. Ahogy azonban telik az idő, Ferdinándnak rá kel jönnie, hogy hatalmas és ijesztő kinézetét hiába próbálja virágok közé bújtatni, mindenki rettegni fog tőle. Egy idő után már nem tud elrejtőzni, és bekövetkezik a legrosszabb, ami csak történhet vele: visszakerül a többi bika közé és igazi bikaként kell élnie.

Ferdinánd és története megmutatja azt, hogy mi vár ránk akkor, ha valami másra vágyunk, nem pedig arra, amire mások szerint hivatottak vagyunk. Bebizonyítja, hogy bármennyire is az ellenkezőt mutatja a környezetünk, nekünk igenis szembe szabad szállnunk ezzel.

Ferdinánd a viadalok helyett a virágokért volt teljesen oda, így nekünk, embereknek is szabad más utat választanunk ahelyett, amit szánnak nekünk. Akár a szüleink, akár a tanáraink, nem szólhat bele senki a világon abba, hogy mit szeretnénk kezdeni az életünkkel és saját magunkkal! Hisz csak egy élete van az embereknek. Az a legfontosabb, hogy úgy éljük, ahogy élni szeretnénk.

Ferdinand kalandja első pillanattól kezdve magával ragadott, teljesen a képernyőhöz láncolt, hisz szórakoztató, kalandos, nem mellesleg roppant tanulságos is. A más életre vágyó bika megmutatta mindenkinek, hogy bármekkora elvárásokkal is állnak hozzánk mások, nem az a fontos, hogy másoknak, hanem hogy saját magunknak feleljünk meg. Hiszen nem a körülöttünk lévők életét kell élnünk, hanem saját magunkét.

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év