Februári jeles napok és azok szokásai

Az év második hónapja rengeteg néphagyományban, szokásban bővelkedik: a legutóbbi cikkben a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről és a Balázs napi szokásokról esett szó, most viszont további jeles napok történetét, és az azok körül kialakult szokásokat szeretném megvizsgálni.

Február hónap a Februltus tisztulási ünnepről kapta a nevét. Régi magyar elnevezés szerint Böjtelő hava, vagy Böjt előhava, de a Székelynaptárban a Jégbontó hava az ismert. A szájhagyományban Gyertyaszentelő havának is nevezik.

Február 5. – Ágota napja

Bár ha a szokásainkat és a februári hónapot emlegetjük, akkor nagyon sokan a farsangi ünnepségekre asszociálnak. Rengeteg más jeles nap és ünnep volt a régi magyarok körében, amelynek fontos szerepe volt az életükben.

Ágota napja a legalkalmasabb időpont a házi férgek eltávolítására. Legalábbis így tartja a köztudat. A jászladányiak és a Szerbiában élő magyarlakta vidékeken szokás volt ezen a napon körülseperni a házat és az ólat.

Mint azt eddig is olvashattuk, nincs olyan jeles nap, amelyhez ne kapcsolódna valamilyen időjárás-megfigyelés. Szintén a szerbiai magyarok körében vált ismertté ez a regula: „Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja.”

Február 6. – Dorottya napja

Szintén egy időjárás-megfigyelés kapcsolódik ehhez a naphoz is, mégpedig a következő: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” A szorítás jelen esetben a fagyra utal, tehát ha Dorottya napján fagyni fog, akkor majd Julianna napján enyhébb lesz az idő.

Február 16. – Julianna napja

Úgy tartják számon, hogy ezen a napon nagyon gyakran havazik, erre pedig egy humoros szólást találtak ki a régiek: „Julianna kitette a dunnáját és kiszakadt.”, vagy „Julianna megrázta a dunnáját.”. Azt érezhetjük, mintha Julianna ezesetben azonos volna a sokak által ismert Holle anyóval, akinek története egy közép-európai monda alapján terjedt el.

Ha ezen a napon hull a hó, akkor a Drávaszögben ezt mondják: „Bolondoznak a Julisok!”. Az Ipoly-menti falvakból egy másfajta megfigyelés maradt fent, amely ismerősen hangzik, hisz Katalin napján is hasonló a szfátum: „Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog.” Ezekben a megfigyelésekben leginkább a havazás érhető tetten, de egyébként ettől a naptól várják az emberek a melegebb éghajlatot.

Ha figyeljük az eddig megjelenített jeles napokat, akkor láthatjuk, hogy ez a három erősen összefonódik, egyik mutat irányt a másikra. Mintha egy jeles nap-lánc lenne, ahol erős kapocs van a három női név között.

Február 19. – Zsuzsanna napja

Ezen a napon azt figyelték, hogy mikor kezd énekelni a pacsirta, mert ez a tavasz közeledtét jelzi. Úgy hitték, hogy ha alacsonyan repül, akkor még hideg lesz, de ha magasan száll, hamarosan jó idő jön. Szentmártonkátán pedig azt mondták, ha a pacsirta nem énekel, akkor „befagyott a szája”, és a hideg tovább fog tartani.

Február 24. – Mátyás napja

Ehhez a naphoz egy ismert időjárási mendemonda kapcsolódik: „Ha Mátyás jeget talál, eltöri, ha nem talál, csinál.” Ez azt jelenti, hogy ha hideg van, megenyhülhet az idő, de ha nincs fagy, akkor még jöhet hideg. Egy másik szólás szerint: „Mátyás, Gergely két rossz ember”, mert ezeken a napokon gyakran hideg van.

Az időjárásból a termésre és a tojások mennyiségére is jósoltak. A hideg bőséges termést, a szeles idő kevés tojást jelentett. Horvátország keleti részén, ha havazott, akkor búzát, árpát és zabot vetettek a jó termés reményében. A gazdasszonyok ilyenkor sárgarépát, petrezselymet és borsót ültettek, mert úgy hitték, így nem eszi meg a féreg a magokat. Az esőtől viszont tartottak, mert azt hitték, hogy jégeső jön, és savanyú lesz a szőlő.

Mátyás napjához több tojással kapcsolatos hiedelem is fűződik. Csépán úgy tartották, hogy a Mátyás-napi tojásból kikelt liba veszekedős lesz, Turán pedig azt hitték, hogy idétlen, nyomorék liba bújik ki belőle. Székelykevén piros ceruzával jelölték meg a Mátyás-napi ludak tojásait, mert szerintük a kikelt kislibák eltűnhetnek, de ha megmaradnak, jó gúnárok lesznek.

A halászok szerint a Mátyás-napon fogott hal szerencsés évet ígér. Baranyában ezt a halat „Mátyás csukájának” nevezték.

A farsangi és a Bálint-napi szokásokról egy külön cikkben szeretném összegyűjteni az információkat, de így is látjuk, hogy február gazdag néphagyományokat rejteget, amelyek sajnos kihalófélben vannak.

Ahhoz, hogy a kultúránk épülni és szépülni tudjon, nem szabad elfelejtenünk a szokásainkat, a hideg téli estéken sem.

Kiemelt fotó forrása: https://etnofoto.neprajz.hu/index.php/2023/03/02/harmadosztalyon/?lcl=1783054979/Pal%C3%B3c-h%C3%A1z

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év