
Bűnhistória
Paprika utcai ötösgyilkosság – 1. rész
A szegedi bűnügyek közül néhány korábban is kapott helyet A halál nyomában című rovatban. Mai cikkemben úgyszintén egy szegedi történetet hoztam nektek, ami igazán érdekessé vált a magyar kriminológia világában.
Történetünk kezdete elég régre nyúlik vissza, amikor is a szegedi Paprika utca lakói arra lettek figyelmesek, hogy az olykor nagyhangú Rozsi család háza táján már napok óta szokatlan csend honolt. Majd ahogy telt az idő, egyre erősebb lett bennük a gyanú, hogy valami nincs rendben.
Készítsétek az idegeiteket, mert ez egy brutális és igen tartalmas rész lesz…
A legrosszabb félelmek beigazolódtak: holttesteket találtak, ami azonnal elindította a nyomozást. A helyszíni szemlebizottság igazságügyi orvosszakértők bevonásával megvizsgálta a holttesteket, de az elszállításuk aligha volt szakszerűnek nevezhető. Az ágyakat szétszedték, és szinte az egész helyszínt átrendezték anélkül, hogy előtte megfelelően rögzítették volna a nyomokat. Minden tárgyat megfogdostak, a padlót összetaposták. A szemle még éjszaka is folyt, ám megfelelő világítás nélkül. Mindössze egy kopott, falusias stílusú fekete kalapot foglaltak le, ujjlenyomatokat vagy más lenyomatokat nem sikerült biztosítani sem az udvarról, sem a véres padlóról. A gyilkos eszközök közül csupán egy baltát találtak. Mivel a vizsgálatot csak a két lakószobára terjesztették ki, nem fedezték fel az eltűnt másfél éves kisfiút.
Az áldozatok fején több zúzott seb volt, amelyek nagy valószínűséggel a helyszínen talált véres baltától származtak. Egyedül Forró Márián nem találtak szúrt sebet. Buborék Gizellán olyan vágásokat fedeztek fel, amelyek egy szadista elkövetőre utaltak. Másnap nappali fényben folytatták az átkutatást, és végül a padláson, vértócsák mellett rábukkantak a másfél éves ifj. Rozsi János holttestére. Fején zúzott seb volt, hasán szúrt sebek, nyaka köré vastag kötelet hurkoltak. Mellette egy véres ácskapocs hevert a földön.
A hanyagul végzett helyszínelés még az Országos Rendőr-főkapitányság figyelmét is felkeltette, akiket csak majdnem egy nappal később értesítettek a brutális gyilkosságról. Mire a sajtóban megjelent az első tudósítás, az ORFK Bűnügyi Osztálya átvette a nyomozást. Az 1960-as évek elején ritka volt, hogy az ORFK közvetlenül átvett volna ügyeket, inkább csak tanácsokkal segítette a megyei szerveket. Az eset súlyossága azonban egyértelművé tette, hogy a helyszíni szemlét szakmai hibák tömkelege kísérte.
Az újrakezdett helyszíni szemle során előkerült a másik gyilkos eszköz is: egy 35 centiméteres, véres konyhakés. A padlón egyforma inggombokat találtak, közülük egy beleszáradt a vérfoltba. Az ágyon egy inget fedeztek fel, amelyről majdnem az összes gomb hiányzott. A tűzhely feletti falinaptáron egy üzenet állt:
„Itt voltam 1961. IV. hó 25-én.”
A boncolás során megállapították, hogy Rozsi János, Rozsi Jánosné, Forró Mária, Buborék Gizella és ifj. Rozsi János testén összesen nyolcvan sérülés volt. Egyik áldozaton sem találtak védekezésre utaló nyomot, dulakodásra utaló jelek sem voltak a lakásban. Mindhárom nő testében spermiumot mutattak ki. A gyomortartalom hiánya alapján a halálukat megelőző hat-nyolc órával korábban étkezhettek utoljára.
Folytatás február 11-én…
Kiemelt fotó forrása: https://www.magyarhirlap.hu/tortenelem/20230402-a-varakozo-gyilkos-a-szegedi-otos
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év