Évszakos – Tóth Kinga verse

Évszakos

Szívre ragasztja a színt a tavasz.
A nyárelő hírnökei virágot bontanak, s élénk színük motivációval tölt el.
Én hóvirág vagyok, ki áttör a jégen,
S ettől a tudattól újra tele a szívem.

Éjszakába nyúló meleg nyári napok,
Amikor úgy élünk napról napra, mintha nem lenne holnap.
Önfeledten a csillagok között heverünk,
S minden levegővétellel újra megszületünk.

Sárga levelek a földön, köztük is lehetnék,
Az elmúlás szorongása és az újjászületés reménysége él bennem még.
Az utcán ezerszínű lombok szilánkjai hevernek,
Ám életerősen új álmokat, szebb jövőt szőnek.

Lábnyomunk a hóban, utánuk a tél,
S télen a fehér rengeteg mindig nosztalgiát kelt bennem.
Örökzöld fenyők közé a nap beköltözött,
Ahogy minden évszakban a szeretet költözik a lélekbe,

Majd melegségével magasra száll fel a levegőbe.

Tóth Kinga,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály