szerelem

Szeress, hogy szeressenek…

Pedig nem kéne más: – Megnyitni a szíved,
s szeretetet adni. Ki bőséget hirdet,
annál, bíz’, beindul a szép áradása,
mert a szeretetnek belső a forrása
.”
(Aranyosi Ervin)

Megannyi költő, író és zenész beszél a szerelem varázsáról, így szinte minden magányos lélek átélheti azt. Versek, idézetek és különböző ritmusú dalok szólnak róla, metaforáikkal pedig mélyen beleivódnak az ember lelkébe. Az utcákon – legalábbis azokon, amelyeken én is nap mint nap járok – szerelmesek százai sétálnak, ölelkeznek, és osztogatnak puszikat mellettem. Ahogy közeledik a Valentin-nap, a boltok és bevásárlóközpontok is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a szerelemre, legyen szó dekorációkról vagy ajándékokról.

De nem így szép ez az egész? A tinédzserek egy gyermeki, önfeledt kapcsolatban bontakozhatnak ki, a középkorúak támaszként tekinthetnek egymásra, míg az idősebb generáció tagjai egymás szemébe nézve látják közös múltjukat. Minden szerelemnek, minden életkorban megvan a maga szépsége, és senkinek sem kell úgy éreznie, hogy lemaradt a társaitól. Már csak azért sem, mert minden szerelemnek, minden kapcsolatnak megvan a maga elrendelt ideje, amit Isten döntése mellett nagyban befolyásol a felek érettsége is.

Ezt a fejlettséget nem a testi vagy fizikai dolgokban látom, hanem sokkal inkább a lelki és szellemi felkészültségben. Éppen ezért ma szeretnék bemutatni néhány elvet és gondolatot, amelyek segíthetnek egy párkapcsolat könnyedebb működésében.

Fontos hozzátennem, hogy saját tapasztalataimból, valamint a hozzám közel álló kapcsolatok hibáiból és pozitív példáiból merítettem. Emellett minden kapcsolat más, így egyes helyzetekben más-más tényezők lehetnek előnyösek. A megosztott gondolatok általánosak, és az én szemszögemből nézve reálisak is.

1. Megértés

A legtöbb szerelmespár ismeri ezt a szót és az általa hordozott érzéseket, de nem mindenki képes valóban megélni és cselekedetté formálni. Gyakori példa erre az a tipikus helyzet, amikor az egyik fél egy adott időszakban – legyen az az iskola, a munka vagy épp más életkörülmények miatt – nem tud annyi szeretetet, figyelmet és törődést beletenni a kapcsolatba, mint korábban. Ez teljesen természetes, hiszen az élet néha elvonja az energiáinkat, és előfordul, hogy egyszerűen nem marad elég erőnk a másikra.

Egy megértő és empatikus személy ilyenkor elfogadóan fordul a másikhoz, támogatja őt, és akár meg is erősíti abban, hogy ez csupán egy nehezebb időszak, amely nem befolyásolja a kapcsolatuk működését. Ha viszont ez az elfogadás hiányzik, az problémát jelenthet – ha nem is azonnal, akkor később.

Persze előfordulhat, hogy mindketten egyszerre élik meg a nehézségeket. Ilyenkor a legfontosabb, hogy legalább egyikük, de legjobb esetben mindketten megpróbálják beleélni magukat a másik helyzetébe. Fontos, hogy együtt, egymást karon fogva, ha kell, megtörten is, de menjenek tovább a közös úton.

2. Törődés és gondoskodás

Bizonyára senkinek sem mondok újat azzal, hogy minden embernek megvan a saját szeretetnyelve, amely alapján szeretnék, ha törődnének vele. Ezalatt érthetünk néhány meleg ölelést, finom puszit, vagy talán egy finom ebédet, egy reggeli habos-babos kávét, sok cukorral és még több tejjel. Na, de nem szeretném ennyire személyesre venni. Tehát, minden ember számára vannak olyan dolgok vagy cselekedetek, amelyek prioritást élveznek, és amelyek segítségével, akármilyen helyzetről is legyen szó, mosolyt lehet csalni az arcukra. Egy igazi, jól működő párkapcsolat esetében mindkét fél tudja, hogy a másik mire vágyik, és bizony igyekszik észben tartani, lehetőségei szerint pedig eleget is tenni nekik.

Természetesen nem több milliós táskákra vagy autókra gondolok, hanem ennél sokkal egyszerűbb, de értékesebb dolgokra, mint például: egy esernyőre, azért, hogy ne járj és kelj csupa vizesen, egy meleg pulóverre, vagy arra, hogy épp betakarjanak, ha este lerúgtad magadról a takarót. Megteszi akár egy reggeli üzenet is, ami erőt, mosolygást és támogatást nyújt egész napra.

Nagyjából ilyen, vagy ezekhez hasonló dolgokra gondolok, amikor a törődést említem.

Mert ha szeretsz valakit, leszel a takarója, az esernyője és az oka, amiért mosolyoghat.

Meg kell találni és ismerni az adott személyt ahhoz, hogy tudjuk, mik a gyenge pontjai, majd ha ez megvan, nem szabad megfeledkezni róluk!

3. Jóban-rosszban

Ebben a bekezdésben nem a híres sorozatról szeretnék szót ejteni, hanem sokkal inkább az érzésekről és tettekről, amelyek e kifejezés mögött állnak. E kijelentés tulajdonképpen a fentebb említett két alpont keveréke is, hiszen minden rossz helyzet, fennakadás vagy anyagi probléma ellenére egymást kell támogatni, és mindenekelőtt szeretni.

A szerelem sokszor vak, és olyan helyzetekbe is belemászik, amelyek igazság szerint bonyolultak és túl nehéznek tűnhetnek – legalábbis addig, amíg igazán bele nem szeretünk abba az emberbe, akiért minden nehézséget megoldanánk. Ha valaki iránt tiszta, őszinte és legyőzhetetlen érzéseket táplálunk, akkor kitartunk mellette a rossz napokon és a kellemetlen szituációkban is.

A történelemben és a mesékben hallott szegénység talán megfelelő és igaz példa lehet erre, még akkor is, ha sokan azt hiszik, hogy amit egy néhány percben bemutatott kisfilm ábrázol, az csupán mese. Pedig nem!

Az egymás iránti szeretet, megbecsülés és a közös jövőkép – ha nem is lakat jól, vagy fizeti ki a számlákat – legalább a lelkünket megmelengeti és tovább vezet az úton.

Összességében mindennek a szeretet és a kitartás a kulcsa. Azonban az is nagyon fontos, hogy képesek legyünk áldozatot hozni a másikért, s természetesen kölcsönösen működjön mindkét részről. A szerelem egy csodálatos és hatalmas erővel bíró, az ember életében talán a legfontosabb érzelem, amely együttműködéssel, megértéssel és a megfelelő elképzelésekkel talán örökre is tarthat. Akarom mondani, az örökre kicsit tág kifejezés erre… Azonban hiszem, hogy az igazán szerelmes emberek még a halál után is képesek megtalálni azt a lelket, amelybe már egyszer beleszerettek.

S újfent elmondva, ha még nem jött veled szembe az igazi, az nem azt jelenti, hogy nem is fog. Jegyezd meg: a szerelem határtalan, keze pedig akárhová elér.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály