isteni színjáték

Miről szól Dante Alighieri Isteni színjátéka?

Dante Alighieri Isteni színjáték (Divina Commedia) című elbeszélő költeménye egy olyan nagy terjedelmű és komplex irodalmi mű, amely mintegy 1000 év szellemiségét összesíti önmagában. Dante 1307 és 1320 között, tizenhárom éven keresztül dolgozott ezen a nagy alkotáson, melynek eredeti címe Commedia, azaz Színjáték vagy Poema Sacro, Szent Dal volt. Tehát a szerző eredetileg nem az Isteni színjáték címmel láttal el az alkotását, az isteni jelzőt évekkel később, Boccaccio illesztette hozzá.

A mű főszereplője, akinek a neve nem derül ki, harmincöt éves korában úgy érzi, hogy élete céltalan és üres. Ő a mindenkori embert jelképezi, aki a boldogságot, a megértést és az élet értelmét keresi.

Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém.” olvashatjuk a céltalan ember szavait.

1300 Nagycsütörtökén indul el misztikus utazására, a Pokolba, a Purgatóriumba és a Paradicsomba. Az időpont kiválasztása jelképes, mivelhogy Jézus Krisztus nagypénteki keresztre feszítésével és húsvétvasárnapi feltámadásával állítható párhuzamba. A vándor mindhárom túlvilági szférát bejárja. A Pokolban és a Purgatóriumban az ókori költő, Vergilius kíséri végig, míg a Paradicsomban gyermekkori szerelme, Beatrice lesz az útitársa. Bár műfaját tekintve Dante írása leíró költeménynek minősül, nagy mértékben emlékeztet az utazási naplóra, melyben a főszereplő egyes szám első személyben meséli el túlvilági tapasztalatait.

A misztikus utazás első színhelye a Pokol, egy kínokkal és szenvedéssel teli hely, ahol az emberek a földi bűneik miatt vezekelnek. A helyszín ajtaja felett a következő felirat olvasható: „Én rajtam keresztül jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába… Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” A Pokol kilenc körből áll, és mivelhogy a bűnök nem egyformán súlyosak, a büntetés sem lehet ugyanakkora minden vétek esetében. Az Inferno legalján, a legmélyebb bugyorban az árulók bűnhődnek, a nyolcadik bugyorban a csalók, a hetedikben az agresszívek, a hatodikban az eretnekek, az ötödikben a dühösek, a negyedikben a kapzsik, a harmadikban a mértéktelenek, a másodikban a buják és végül, de nem utolsósorban az elsőben, a Pokol tornácán a kereszteletlenek. A közönyöseket még a Pokol sem fogadja be.

Pokol

A második nagy rész elején Dante és Vergilius egy tóparton állnak, ahonnan egy olyan hajót vesznek észre, mely lelkeket szállít. Ezek a lelkek meg kell másszák a Purgatórium hegyét, hogy megszabaduljanak bűneiktől és folytathassák utukat a Mennyország felé. Mielőtt beengedné őket, az angyal hét P-t rajzol Dante homlokára a kardja hegyével; a P-k a hét főbűnt jelképezik, amelyeket a tisztítótűzben lévő lelkek próbálnak megtisztítani. A hegek eltűnnek Dante homlokáról, ahogy halad előre a Purgatóriumban.

Az első terasz a büszkeségé. Ott a zarándok Dante és Vergiliusz látja, ahogy a bűnbánók nehéz súlyokat cipelnek a Szerénység hegyére, hogy meggyógyuljanak büszkeségüktől. A második teraszon az irigyek bűnhődnek, úgy, hogy szemhéjukat egy vasdróttal varrják össze. A harmadik terasz a dühvel kapcsolatos, itt az embereket fekete füsttel kezelik, ami eljutván a szemükhöz megvakítja őket. A negyedik terasz a lustáké, ahol az emberek büntetése az, hogy megállás nélkül kell futniuk. Az ötödik teraszon a kapzsi lelkek szenvednek, akiknek a kezük és a lábuk is össze van kötözve, arcuk pedig a földbe döngölve. Azért, hogy levezekeljék bűneiket, a szegénységről és nagylelkűségről szóló példákat kell kiabálniuk. A hatodik terasz a mértékteleneké, ahol a lelkek éheznek és szomjaznak. A hetedik terasz a paráznáké, akiknek tűzben kell járni, és mindeközben az erényességről kell kiabálniuk. Amint Dante és Vergilius elérik az utolsó terasz kijáratát, az angyal eltávolítja a költő homlokáról az utolsó P betűt is.

Purgatórium

Másnap, amikor Dante a Paradicsom felé venné az útját, hirtelen azt tapasztalja, hogy Vergilius eltűnt, és Beatrice személyében talál új útikalauzra.

A Paradicsom is kilenc szerkezeti egységből tevődik össze, amely misztikus értelemben a Mennyország kilenc fokát jelképezi. Az első ég a Hold. Itt találhatóak azok a lelkek, akik megszegték az ígéreteiket, akiknek a szavára nem lehetett hagyatkozni. A második szint a Merkúr, ahol olyan lelkek pihennek, akik jót cselekedtek, de ezt nem önzetlenül, hanem hírnévért és dicsőségért tették. A harmadik és a negyedik szinten történelmi személyekkel találkoznak, akik a keresztény tanításról és annak gyakorlatba ültetéséről beszélnek nekik. A Mennyország ötödik szférája a Mars, ahol olyan lelkek nyernek örök életet, akik meghaltak a hitükért. A hatodik égben olyan királyokkal találkozik a két vándor, akik bölcsen és igazságosan uralkodtak. A Paradicsom hetedik szférája a Szaturnusz, ahol a mérsékelt temperamentumú és kitartóan imádkozó lelkek találnak örök nyugalomra. A nyolcadik szinten az állócsillagokra bukkannak, ahol magával Szűz Máriával, Ádámmal, Jánossal, Péterrel és Jakabbal találkoznak. A kilencedik és egyben a tökéletesség legfelső foka az, amelyet Isten szeretete uralja, és itt laknak az angyalok is.

Paradicsom

A könyv utolsó mozzanatában Dante még a Paradicsom fölé is emelkedik, fénybe burkolózik, és meglátja Istent és a Szentháromságot.

A mű szerkezetét erőteljesen a hármas szám határozza meg: három részből tevődik össze, mindegyik rész 33 éneket tartalmaz, így összesen szász énekből áll az elbeszélő költemény, a bevezetővel együtt. A három túlvilági színtér is háromszor három egységből tevődik össze, így a Pokol kilenc körből, a Purgatórium kilenc gyűrűből, míg a Paradicsom kilenc égből áll.

Ennek a hármas számnak erőteljes szimbolikája van az Isteni Színjátékban. Egyfelől a Szentháromságot jelképezi, másfelől pedig azt a teljességet, aminek az elérésére mi emberek törekszünk egész életünkön át.

Erni-Szakács Szilárd