Zsigó Zselyke versei

Szerelem

A szerelem szívünk lángja,
Minden pillanatban újra álmunk vágya.
Van ki szerencsés, s már megkapta,
De olyan is van, ki már rég feladta.

Nem érezte azt, hogy van értelme folytatni,
Én ezt sehogy sem tudom, és nem is fogom megérteni…
Hogy lehet a szerelmet elfojtani?
Azt az égő érzést a mellkasodban így elnyomni?

Hiányzol

Hiányzik az illatod,
az aranyos mosolyod,
ami rám ragyog.
Hiányzik az idő,
amikor még beszéltünk,
míg a hívásokban
és egymás hangjában
menedéket kerestünk.

Kerestünk, és találtunk.

Elbújtunk a csúf világ elől,
ami lelkileg
minden nap megöl.
Hiába volt
Millió és millió problémánk,
Olykor megszűnt a világ.

Csak te és én maradtunk benne.

Zsigó Zselyke,
Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium