Árnyak – Kendi Dominik-János versei

Fájdalom

Szeme akár a Duna habjának színe,
Mely csodálatosan tündököl az égben;
Szívem eddig dermedt, jéggel telve,
Most lobog, mint láng az este szelében.

Úszom, az ár sem állja utamat,
Hisz nincs, mi visszatartsa most szívem,
Ő, ki nélkül élni nem tudnék, most messze jár,
S hiánya helyén űr maradt egészen.

Most sem látom, nem tudom, mit tehetnék,
Rongy testemmel, mely már elnémult,
Szakadt szívem rég porló részleteit
Sas szaggatja, s szívem már megbénult.

Félelem

Féltem, mint egy kisgyermek az éjszaka sötétjében,
Mikor jött mindenféle baj,
Félelemből álmatlan éjszakák lettek,
S ez éjszaka írom e nyugtalan dalt.

Féltem a kígyótól,
Mely már megfertőzött,
Félek a haláltól,
Mely már majdnem legyőzött.

S a veszteség, ha nem akarjuk,
Akkor is kivédhetetlen,
De az ok, az idő, ha kényelmes is,
Akkor is érthetetlen.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály