Keringés – Pap Nikoleta költeményei

Lélek

Ma is úgy keltem, hogy lélegzem,
Különös, mert tudom, hogy ez nem véletlen.
Hisz álmomban megfulladtam,
És jól is olyan rég voltam.

Álmomban keselyűk köröztek a sírom felett,
S izgatottan keresték lelkemet.
De az Úr velem volt és megsegített,
Ezért is örülök annak, hogy élhetek.

Narancsvirág

Érdekes a fa, érdekes minden virága,
A levelek hullása – legnagyobb hibája.
Ősszel elhagyják, tavasszal keresik,
Bár ez a gond az emberekkel is megesik.

Elhagynak emberek, hisz nem tűrik a hideget,
S néhány közülük a melegben csak hiteget.
Bezzeg a narancsfa, ő mindig csak melegszik,
A legjobb barátod a hátad mögött is veszekszik.

Kiáll melletted a narancsfa. Megfogja kezed,
s ha bajban vagy, akkor is ott van veled.
Nem hagy egyedül, engedi, hogy virágozz.
Légy olyan, mint a narancs, mely ha kell, megátkoz.

Hervadás

A legszebb a réten, mi a legillatosabb is, azt kérem.
Hisz szükség van az illatos virágra,
Úgy, mint az emberben a legnagyobb hibákra.
A lényeg, hogy megtaláljuk a jót is, a rosszat is,
Mert nem létezik olyan személy, kinek bűne nincs.
Társra lelni és azt megbecsülni,
Ám akkor sem kell minden hamis szóra felülni.
Megfogni a kezét, hogy ne legyen magában,
Ez mutatja meg, milyen ember is vagy valójában.
Emberek vagyunk, tele vétekkel,
De megtalálni az igazit nem lehet véletlen.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály