Kendi Dominik-János legújabb versei

Lélekhúr

Oly messze vagy, kis pillangó,
Hangod mégis szívemben ringató,
Mint citerák halk, vidám dallama,
Ez a szerelem örök, égi dala.

Egy ölelés, egy édes szó varázsa,
Egy rózsaszál, szívemnek szent imája.
Álmaid őrzöm, s vigyázlak én,
Veled az élet ünnep és remény.

Csillagokon túl veled álmodom,
Láng gyúl bennem minden szép szavadon.
S az örök csend, ha zenél,
Lelkünk örökké egymásé lesz, míg él.

Fény, tűz, tenger

A fény te vagy, mi éjjelem beragyogja,
Sötét szívemnek csillagfényű otthona.
Minden sugarad egy álmot sző,
S bennem az árnyék örökre eltűnő.

A tűz te vagy, mi szívemben belobban,
Vad lángok tánca a csillagos dobban.
Perzselő vágyad éltet és éget,
Lángnyelveiddel nevedet bőrömbe vésed.

A tenger te vagy, mély és végtelen,
Halk szavaidban nyugalom, rejtelem.
Hullám vagy, mely sodor, magával ragad,
Megállhatnek, de él a szabad akarat.

Fényedben táncolok, tüzedben égek,
Tengerként ölelsz, éltetsz, remélek.
Te vagy az elemek összhangjának szimbóluma,
Megragadva, hangos, dallamos momentuma.

Szeretlek

SZívemben őrzöm vágyam, mely ég,
Emléked, jövőd minden kis meséjét.
Ragyogsz, mint hajnal az éj sötétjében,
Ezer csoda hív, én beléd vesznék éppen.

Tenger az álom, mit partjaid adnak,
Lélegző múltad az időbe halhat.
Együtt sodródunk, mint szél és tenger,
Kőfalak közt, már Romában repülünk csendben.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály