
Kapcsolatok s miegymás
Egy kapcsolatban talán az egyik legnehezebb dolog a kezdeti izgalom fenntartása, amelynek tüze az ismerkedési fázisban belobban, és egészen addig tart, míg meg nem szokjuk egymást és meg nem ismerjük a másik valódi énjét. A legtöbb kapcsolatban ilyenkor szoktak jönni a problémák, hisz azt hihetjük, hogy ez egyenlő azzal, hogy véget is ért a hatalmas nagy szerelem, azonban ez közel sem ilyen egyszerű. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a lehető legrosszabb döntés az, ha veszni hagyunk valami igazán értékeset csak azért, mert már nem lebeg a szemünk előtt a kezdeti „rózsaszín köd” és az izgalom.
Egy jó kapcsolat egyenlő azzal, hogy még évek elteltével sem hagyjuk eltűnni azokat a fontos dolgokat, amelyek összetartanak minket és feldobják az unalmas hétköznapokat. Ilyen például a randizás, amit sajnos nagyon sokan elhagynak, ha egy kapcsolat már igazivá és ténylegessé válik, hisz azt gondoljuk, hogy most már nem kell akkora energiát fektetni a dolgokba, mint a legelején, valamint nem kell lenyűgözni a partnerünket. Azonban ennél nagyobbat talán a legtöbben nem is tévedhetnének.
Két ember eleinte minden erejével azon van, hogy a legjobb oldalát mutassa meg partnerének. Hajlamosak vagyunk elhitetni egymással és saját magunkkal is, hogy mi tökéletesek és hibátlanok vagyunk, mert így sokkal egyszerűbb megszerezni valakit, azonban nem árt meg is tartani azt a személyt, akit szeretünk. És itt jönnek a kihívások…
Hogy mi egy kapcsolatban az a fordulópont, amit sokan képtelenek átlépni?
Az, hogy nem vagyunk képesek félretenni a saját büszkeségünket azért, hogy a kapcsolatunk igazán jól működjön. Mert eleinte lehetünk mi nagyon tökéletes személyek is a másik számára, idővel meg fog mutatkozni a valódi énünk, amit nem lehet örökké rejtegetni, ezzel együtt pedig a kisebb és nagyobb hibáink is reflektorfényben fognak tündökölni, akár tetszik, akár nem. És ha valóban szerelmesek és elkötelezettek vagyunk, akkor ezeket a hibákat el kell fogadnunk.
Talán egyszerűnek tűnhet elfogadni annak a személynek a hibáit, akit szeretünk, hisz sokak szerint a szerelem mindent legyőz, viszont ez nem így van. Nem a szerelemnek kell legyőznie ezeket; ez a mi feladatunk. Nekünk kell éretten viselkednünk és szembenézni a hibákkal, elfogadni azokat, vagy változtatni rajtuk. A szerelem csak egy kísérő ezek mellé, ami akkor is ott lesz, ha egy kapcsolat két ember között nem tud működni. És nem azért nem tud működni, mert nem vagyunk szerelmesek egymásba – legalábbis sok esetben –, hanem azért, mert naivan azt hisszük, majd a szerelem ezt is legyőzi. Nos, spoiler: nem fogja.
Egy kapcsolat kitartásból, megpróbáltatásokból áll, nem pedig mézesmázos és habos-babos percekből. Persze, vannak ilyenek is, kell lennie ennek is ahhoz, hogy valami igazán jól működjön, de nem ez fogja hajtani a kapcsolatot. Nem ez az a mozgatórugó, amit mindenki annyira keres a szerelemben.
Az egyik kedvenc regényemben a főhősnő minden kapcsolatában próbálja azt a köteléket keresni, ami összehúzza két ember szívét, azonban ezt senkiben sem találja meg. Végül rájön arra, hogy azért nem találja senkiben a másik felét, mert az már egy olyan emberhez tartozik, akit nem akar közel engedni magához, így mással lehetetlen ezt a köteléket kialakítani…
Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év