
ARFID – Hallottál már róla?
A szelektív evés
Az evészavarok az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerültek egyrészt a növekvő gyakoriságuk, másrészt a súlyosságuk miatt. A legismertebb evészavarok közé tartozik az anorexia nervosa, bulimia nervosa, valamint a falászavar.
Fontos tudatosítani, hogy ezek a betegségek nem holmi kitalációk, és súlyos következményeik lehetnek; akár halált is okozhatnak. Gyakran előfordul, hogy az effajta betegséggel küzdő egyéneket környezetük elítéli és nem veszi komolyan a súlyát. Tévhit az, hogy mentális betegségeinkre nem kell odafigyelni, mert minden ami bent történik, az hatással van külsőnkre és környezetünkre is.
Ma egy olyan evészavar típust szeretnék feltárni nektek, amivel én is a napokban találkoztam először. Szeretném az elején tisztázni, hogy ez inkább tájékoztató cikk lesz, nem pedig tanító jellegű, hiszen én magam semmilyen hozzáértő képesítéssel nem rendelkezem.
Mi is az az ARFID?
Az ARFID – Avoidant Restrictive Food Intake Disorder – magyarul elkerülő/korlátozó táplálékbeviteli rendellenesség, és leggyakrabban a gyerekeket, azon belül is inkább a kisfiúkat érintő evészavar. Ez az állapot bármilyen életkorban kialakulhat, de leggyakrabban 0–4 éves kor között jelentkezik először. Az ARFID-ban érintettek között a fiúk aránya nagyobb, mint más evészavarok esetében, és gyakran társul pszichiátriai betegségekkel, például szorongással, autizmus-spektrumzavarral vagy ADHD-val. Fontos különbség más evészavarokhoz képest, hogy az ARFID nem jár testképzavarral, vagyis az érintett nem azért kerüli az evést, mert kövérnek gondolja magát, vagy fogyni szeretne.

Az ARFID különböző típusai attól függnek, hogy mi áll a táplálkozás elkerülésének hátterében. Az egyik típusnál az ételek érzékszervi tulajdonságai, például az állag, szín, íz vagy szag okozzák a problémát. Ezt a jelenséget gyakran „bézs diétának” is nevezik, mivel az érintettek gyakran kizárólag bézs színű ételeket, például kekszet, üres tésztát vagy kenyérféléket fogyasztanak. A második típusba tartozók számára az evés nem jelent különösebb fontosságot. Ezek az emberek mindig is keveset ettek, és alapvetően közömbösek a táplálkozás iránt. A harmadik típusnál az evés valamilyen negatív élménnyel kapcsolódik össze, például hányással, hányingerrel, fulladással vagy allergiás reakcióval, ami miatt az érintett bizonyos ételek elfogyasztásától fél. Az ARFID így széles spektrumon mozog, és különböző mechanizmusok állhatnak a hátterében, amelyek eltérő kezelési megközelítést igényelnek.
Hogyan léphetünk fel ellene?
A terápia az ARFID típusának megfelelően alakul, és az evési magatartás megváltoztatása hosszabb folyamatot jelent, amelyben a család mellett több szakember is részt vesz. A nemzetközi szakirodalom szerint 8-10 éves kor fölött a leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia. Fiatalabb gyermekek esetében a viselkedésterápia játékos formában alkalmazható: a gyermek először ismerkedik az új étellel, majd egy rövidebb-hosszabb előkészítő szakasz után kerül sor a kóstolásra.
A pszichés támogatás szintén fontos szerepet játszik, amelyben az edukatív és az önsegítő szülőcsoportok hatékony segítséget nyújthatnak. Ezek célja a betegség által okozott lelki teher enyhítése. A szülők a szakemberektől kapott információk és útmutatások alapján könnyebben tudják kezelni a mindennapi nehézségeket, miközben a sorstársak tapasztalatai és támogatása további erőt adhat nekik. Az ARFID kezelése tehát egy komplex folyamat, amely a gyermek egyéni szükségleteinek figyelembevételével és a család aktív közreműködésével valósulhat meg.
Végszóként egy jótanács: ne essünk azonnal pánikba, ha gyermekeinknél valami problémát észlelünk, viszont semmiképp se hagyjuk figyelmen kívül! A mentális betegségek épp olyan fontosak, mint a fizikálisak, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Azt gondolnánk, hogy milyen jól leplezzük belső harcainkat, de ez közel sincs így, hiszen minden meglátszik rajtunk előbb vagy utóbb. Tudom, hogy nehéz ezekről megnyílni, de fontos lépés a gyógyulás útjában. Ne feledjétek: a gondjaitokkal nem vagytok egyedül, és kérjetek segítséget!
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év