A magyar kultúra napja

Avagy a Himnusz 202. születésnapja

A magyar kultúra napját ünnepeljük ma, január 22-én: 1823-ban ezen a napon véglegesítette Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Az ünnep 1989 óta része hagyományainknak, s immáron a 202. évfordulót ünnepeljük.

Kölcsey a Himnuszt egy nagyobb kéziratcsomag részeként véglegesítette, mely verseinek tisztázatát tartalmazta, néhol javításokkal. A csomag kalandos utat járt be: az 1830-as évek végén eltűnt, majd több mint száz évig lappangott. Kölcsey halála után, 1838-ban a Magyar Tudományos Akadémia megpróbálta megszerezni a kéziratokat, de azok a család tulajdonában maradtak, és öröklődések során végül az Országos Széchényi Könyvtárhoz kerültek 1946-ban.

Kölcsey két lapra írta a Himnuszt. A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Nem Kölcsey tintája okozhatta, az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére. (Magyar Kurír, 2023)

Néhány érdekesség a Himnuszról:

• kétszer is tiltólistára került: az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a Himnuszt már nemzeti énekként énekelték, ám a szabadságharc leverése után egy időre tiltólistára került. Ezt követően 1856-ban csendült fel újra Szatmárcsekén, Kölcsey síremlékének avatásán. Száz évvel később, az 1948-at követő kommunista diktatúra alatt ismét betiltották, és az 1956-os forradalomig hivatalos ünnepségeken nem is hangozhatott el énekelt formában;
• eddig mintegy 30 nyelvre fordították le;
• a Himnuszt Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben, és az első nyilvános, szabadtéri előadása 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán;
• le akarták váltani: Rákosi Mátyás Illyés Gyulát szerette volna felruházni egy új nemzeti vers megírásának feladatával, de a költő nem vállalta, ahogy Kodály Zoltán sem vállalta a megzenésítést: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.”;
• himnuszunk előtt a katolikus magyarok néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének volt, míg a református magyaroké a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár). A 19. század elején ugyanis hivatalos alkalmakkor Magyarországon az osztrák császári himnuszt játszották, de mellette a magyarságot gyakran a Rákóczi-nóta, más néven a Rákóczi-induló képviselte;
• van szobra is, melyet 2006. május 7-én avattak fel Budakeszin.

„tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül”
(Kányádi Sándor: Előhang – részlet)