Várni… várni… várni… – Üveges István írása

Ahogy kinéztem a Holdra, azt hittem, hogy felmar, mint egy veszett dög. Mert csak telik az idő, folyton csak várni… várni… s várni… Várni, ameddig a vágyott kezünkön átfolyik, várni, míg eltörpülsz, várni, míg a tuberkulózis szépen elaltat…

Az idő tengere bekebelez, nem tudjuk, mi a jó s rossz, évezredek után sincs semmi.

Pedig gondolná ember, hogy várni… jó; sors ideje feldíszítve őt is díszbe öltözteti, hogy természet befogadja, hogy kiállhatatlan élet elmegy, mert soha nincs más, csak:

várni… várni… s várni… a halált…

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály