Itt pattog az élet

Miért imádják ennyien a röplabdát iskolánkban?

Iskolánkban a röplabda kiemelkedően népszerű sport, amit szinte minden diák szívesen játszik, legyen szó tornaóráról, lyukas órai tevékenységről, szabadidei vagy komolyabb gyakorlásról. De miért is szeretik ennyien? Hogy ezt megtudjuk, néhány diáktársat kérdeztem a 9. I, 10. J és 9. H osztályokból, akik örömmel osztották meg a gondolataikat.

Első kérdésemből azt szerettem volna megtudni, hogy a kikérdezettek rendszeresen játszanak-e röplabdát, és ha igen milyen gyakran. A válaszokban a legtöbbet a heti egy-két alkalom jelent meg, ezek főként tornaórákon, de van, aki szabadidejében is ezzel a sporttal tölti az idejét: „Minden kedden jobb játékosokkal játszok, akiktől tanulni tudok” – mesélte az egyik diák, míg mások azt hangsúlyozták, hogy a röplabda egyszerre szórakoztató és jó kikapcsolódás, akár órán, akár azon kívül.

A második kérdésemben arról kérdeztem a diákokat, hogy ők miért gondolják, hogy ez a sport ennyire népszerű az iskolánkban. A válaszok nagyon eltérőek voltak, de több tanulónál isemlítésre került az az ok, hogy a röplabdázáshoz nincs szükség túl sok felszerelésre, és kisebb helyen is játszható, például a tornateremben. Sokan kiemelték azt is, hogy a röplabda csapatjáték, amelyben különböző technikákat és stratégiákat lehet alkalmazni, így mindig van benne kihívás. „Ez generációról generációra öröklődik nálunk” – mondta egy diák, utalva arra, hogy az idősebb tanulók gyakran ösztönzik a fiatalabbakat a játékra. Télen pedig, amikor a szabadtéri sportok háttérbe szorulnak, különösen nagy előny, hogy a tornateremben is könnyen űzhető a futballal szemben.

Következő kérdésnél kicsit személyesebbre vettem a szót, és arról érdeklődtem, hogy miért szeretik a válaszolók a röplabdát. Sokan a közösségi élményt emelték ki, amit a sport nyújt. „Szeretem, hogy csapatban játszhatunk, és közben jó közösségek alakulnak ki” – mondta egy válaszadó. Mások szerint a röplabda lendületes, izgalmas, és nagyszerű módja annak, hogy együtt dolgozzanak egy célért. „Ez egy vagány csapatjáték, ahol közösen kell kidolgozni a stratégiát, ugrani, csapni, segíteni egymást” – foglalta össze egy diák.

A következőkérdésemetazoknakadiákoknakdedikáltam,akikmégnempróbáltákki a sportot. Mindegyik diák bátorítaná a többieket, hogy próbálják ki a röplabdát. „Biztosítom arról, hogy nagyon élvezhető” – mondta egy válaszadó. Persze az elején mindenkinek nehezebben megy, de a gyakorlás meghozza az eredményt. Az is fontos, hogy jó csapatot találjunk magunknak, ahol együtt dolgozva lehet fejlődni, és emellett még jól is érezhetjük magunkat.

Megint egy kicsit személyesebb térségre értem, ezúttal arra kértem a vállalkozókat, hogy egy érdekes élményről számoljanak be nekem. A röplabdázás során gyakran történnek emlékezetes pillanatok – néha humorosak, néha kicsit fájdalmasabbak. „Egyszer olyan erősen dobták az arcomnak a labdát, hogy beleszédültem” – mesélte egy diák, míg mások vicces helyzetekre, mozdulatokra vagy kisebb sérülésekre emlékeztek. Még ezek a pillanatok is hozzátartoznak a játék öröméhez.

Utolsó kérdésemben egy kicsit komolyabbra vettem a szót, és arról kérdeztem a diákokat, hogy a feltételek adottak-e ehhez a sporthoz iskolánkban. Az iskolánk tornatermei vegyes véleményeket kaptak, amivel: a „zöld terem” felszereltsége nagyon megfelelő ehhez a sporthoz, de a „narancssárga terem” állapotán lenne mit javítani. Egyesek kifogásolták, hogy a belmagasság korlátozza a játékot, de többségében elégedettek voltak a feltételekkel.

A röplabda az iskolánkban nemcsak egy sport, hanem egy közösségi élmény, ami összehozza a diákokat. Akik rendszeresen játszanak, azok számára ez a mozgás, a stratégia és az együttműködés szimbóluma, és még a kisebb nehézségek sem veszik el a kedvüket. Azt tanácsolom bárkinek, hogy ha még nem próbálta a röplabdát, érdemes adni neki egy esélyt – lehet, hogy ez lesz az új kedvenc sportod!

Kendi Dominik-János, 9. I osztályos diák interjúja a nagyváradi
Mihai Eminescu Főgimnázium Emishake című diáklapjában