A szív békeszerződése – Üveges István verse

Úgy fáj, szakadt szét ágakra vér-szívem,
Eltemették vagy száz éve berket,
Hiszen négy ágra szakadt szét éltemen:
Három leánykának s kétségemnek.

Szabad-e sírni? Dicstelenül ülni
A Kárpátok ormain, csúcsain?
Mert csak egy halálparalízis van, ní!
Trianonnál nem fájhat semmi így,

Mert néped! Jaj, azok a sok, buta népek,
Angyaloknak teszik az érdemet,
Bukott, tíz emberöltős nagy ekéknek,
Kiket ökör nem húz, csak az ember!

Ó, sírok, hadd sírjak búsat, boldogság
Kivirülén belőle: igenlés!
Hiszen a gyöngy csilloghat a maiság
Göröngy-társadalmának, őrültség!

Büszkén köpök a Kárpátok hegyeire,
Hiszen azért szenvedek naposan,
Hogy rájöjjek Valóságnak gyönyörére,
Benne szenvedésre, mert szép, korhadt…

S ezért igenlem szüntelen éltemet!

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály