L’ecsó (2007)

A világon minden egyes személynek megvan a maga helye és az a dolog, amiben elhivatott lehet. Ha te éppen patkánynak születtél, akkor sem teljesen elkeserítő számodra az élet, hisz az álmaidat minden körülmények között teljesíteni tudod. Csupán egyvalami kell hozzá: akarat.

Remy, az eltökélt, fiatal patkány Párizsról és nagyvilági életről álmodozik, hisz szeretne híres séf lenni és lenyűgözni minden kicsit és nagyot a főzőtudományával. Azonban valljuk be, ez patkányként egészen kivitelezhetetlennek tűnhet elsőre. Így, mikor egyik napról a másikra Párizs legfelkapottabb és legelőkelőbb éttermének az ablakában találja magát, azonnal menekülni kezd, mielőtt az emberek rájönnének, hogy patkány van a konyhában és mindent hátrahagyva menekülni kezdenének.

Legnagyobb meglepetésére azonban olyan illatok szöknek az orrába, amelyek ehhez az étteremhez – sőt egyetlen étteremhez – sem méltóak. Remy fogja magát, és ahelyett, hogy igazi patkányként viselkedne, minden olyan összetevőt beledobál a levesbe, amely feljavíthatja azt. Ezt azonban nem egyedül teszi, hisz a vörös hajú, ügyetlen mosogatófiú szemtanúja lesz a patkány főzésének, ráadásul a levest megkóstolva megdöbbenve veszi tudomásul, hogy ez a kis patkány bizony sokkal jobban főz, mint ő maga.

Egy patkány a konyhában azonban – bármennyire is jól főz – minden normális ember számára kiábrándító lehet, hisz még egy mese kedvéért sem feledkezhetünk meg arról, hogy a patkányok bizony nem emberek, és sosem szabad őket a konyhánk közelébe engedni. Linguini, a mosogatófiú azonban kétségbeesésében egyezséget köt a patkánnyal, hisz a fiúnak munkára van szüksége, a patkánynak pedig egy konyhára, ahol szabadon kiélheti a vágyait és nem kell ítélkező szemek ezreivel szembenéznie.

A fiú és a patkány egyezségétől kezdve bizony nincs megállás, megtanulnak egymás mellett, láthatatlanul együtt főzni a konyhában, így mindenkit megdöbbent a mosogatófiú hirtelen jött tudománya. Ugyanis az étel, amit feltálalnak, nem csupán finom, hanem egyszerűen zseniális, ami igencsak fellendíti az étterem gyatra hírnevét.

Remy és Linguini kifürkészhetetlen kalandjai és egymással kötött egyezségük egy idő után azonban mélyrepülésbe kezd, a két szereplő pedig újfent megismerkedhet a ténnyel, miszerint nagybetűs senkik a nagyvilágban.

Remy, a patkány története számomra mindig nagyon inspiráló volt. Emlékszem, ez volt az első olyan mese, amiről érett fejjel megnézve tudatosult bennem, hogy ez nem csupán egy szórakoztató animációs vígjáték, hanem egy olyan hatalmas tanulsággal rendelkező mese, amit sajnos a mai világ igencsak elhanyagol és figyelmen kívül hagy.

A patkány kitartása és ereje mindenkinek motivációt és példát ad, hiszen, ha egy csatornából jött patkánynak sikerül elérni az álmait – mindegy, milyen módon –, akkor mi, emberek mégis miért síránkozunk folyton-folyvást arról, hogy milyen nehéz is az élet?

Rendelkezésünkre áll minden szükséges eszköz emberként, ami a jó élethez kell, mi azonban sokszor elbagatellizáljuk a lehetőségeinket, mondván, van még ott, ahonnan ez jött. Sokan viszont elfelejtjük, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni az életben, minden lehetőségre olyan nagy szükségünk van, mint a levegőre, hiszen ezáltal szépen, lassan a nekünk kijelölt úton tudunk haladni. Végezetül pedig azt mondhatjuk hátratekintve, hogy megérte. Mert bizony megéri.

Nézzétek csak meg Remy történetét, és azonnal rá is jöttok, hogy miért!

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év