Pap Nikoleta legújabb versei

A költő

József Attila a kedvencem,
Mert általa tudtam meg,
Hogy milyen, mikor nincs neked.

Szerettem a többi költő sorait is olvasni,
De nem annyira, mint az övéit;
Tudni, milyen nincstelenül alkotni.

Fázott és ázott, majd végül feladta,
Nem okozott csalódást, hisz szívem vágyát,
A dallamot megadta.

Elmúlt, nincs már, csak sorait olvasom,
Büszkeséggel tölt el tudni,
Hogy nyelvét magaménak mondhatom.

Ha visszatérsz

Ha visszatérsz majd, két karomba zárlak,
Ha visszatérsz majd, nem ér többé bánat.
Szeretnélek, ha hangodat hallanám,
S ezt neked el is mondanám.
Nem volna más, nem létezne,
Az örökkévalóságban élnénk,
Nem pedig a vétekben.
Nem félnék szeretni, nevetni, mint egy gyermek,
Elmondanám neked, hogy akik meg sem próbálják, nem nyernek.
Visszatérnél, karomba zárnálak,
S nem engedném soha többet, hogy
Mellettem érezd magad árvának.
Szeretet, szerelem – ezt érzem irántad,
benned látom a világot, amit mindig kívántam.

ArtmelisStore, In La Kesh Series – I do not speak

Különlegesnek lenni

Sosem voltam olyan, mint más,
sosem értett senki.
Nem olvadtam be sehová,
hisz nem is illettem, ennyi.
Sokat sírtam, de nem a bántás miatt,
csak nem tudtam, lesz-e valaki,
aki mellettem is kitart.
Nem akartam sértegetni,
csak nagyokat nevetni,
ezért aztán megpróbáltam új trükköket
bevetni.
Ilyen vagyok, s nem tagadom,
hogy nem viselem a márkát,
ha kell, cipelem hát
a saját sorsom átkát.

Mégis hogy mondjam el?

Mégis hogy mondjam el,
Hogy a szíved nekem kell,
Hogy a szemed mást ne lásson,
Életedben csak reám vágyjon?

Ne akarjon látni mást,
Vagy más kezeit fogni,
Ne akarjon más hajába
Édesen belebújni.

Csak én kelljek, s csak engem akarj,
Erre vágyok én is.
Miért is választanál te mást,
Elmondanád mégis?

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály