A hiány csendje – Kágyi Nina verse

Let him love your absence as well.

A hiány csendje

Eltűnt az arc, mely mindig várt,
Az ölelés, mi otthont ád,
A szó, mely biztat, szívet gyógyít,
Most csend maradt, mely mindent ront itt.

Az idő lassan lép, fáj minden nap,
Emlékek közt bolyongva tartalak.
Egy hang, egy illat, egy régi mozdulat,
Szívem mélyén minden ott maradt.

Hiába kereslek az ég alatt,
Csillagokba rejted álmodat.
Minden éjjel kérlek, szólj nekem,
De csak a csend felel halkan, idegen.

Mégis érzem, velem vagy mindenhol,
A szélben, a fényben, a sóhajból.
Bár tested messze, lényed itt lakik,
A hiányod súlya örökké tanít.

Kágyi Nina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. E osztály