Hat vers egy péntekre – Pap Nikoleta

Egyedül

Egyedül.
Kérdezni, hogy a madár
miért nem nekem hegedül?
Érezni, hogy ismét
egyedül maradtam,
de büszke vagyok, mert ki voltam,
sohasem tagadtam.

Egyedül.
Nem kopogtat ajtómon a lágy szellő,
nem simítja arcomat
minden, ami lebegő.
Alszik a kert, alszik a szívem is.
Nem betegít már,
tudni, hogy te nem vagy itt.

Csinos lény

Hallottam egy idős néni szájából,
fura volt, mert azt hittem, hogy nem bámul.
Jólesett lelkemnek, sokáig éreztem,
ha nem tőle hallottam volna,
akkor hívnám méregnek.
S, bár jólesett,
nem is nagyon titkolom,
nőnek lenni büszkeség,
ragyogni a dombokon.
Különleges, ritka kincs vagy,
mert te is nőnek születtél,
bűn és mocsok meg ne sértsen,
hisz te vagy a legszebb lény!

Puszta

Ez az a hely, ami sebeimet mosta,
hisz ennek a helynek füvét senki nem taposta.
Üres, talán a madár sem járja,
minden fának hiányzik a párja.

Ma még itt van,
de holnap épül,
minden sarka
egyre szépül.

Egy a gond, egy ami bánt,
hogy ha jönnek, megismerik a magányt.
A fa lombja elsusogja,
mindent, mi a szívemet nyomja.

Nem rossz nekem,
nem is fáj semmi,
csak a titkom
meg ne tudja senki.

Rossz

Ki dönti el, mi a rossz?
Mitől függ, hogy fájdalmat neked ki okoz?
A sarkon álló idős bácsi,
kinek szemét alig látni,
vagy a lány, ki arcát mossa,
minden gondját el-el fojtja.
Hol a hunyó,
merre rejlik?
Ki más szívét
porrá fejti.

Te voltál a rossz, vagy én?
Hogy tehetted, ha igazán szerettél?

Álom

Gyerekkori legszebb álmom,
hogy egy szép szemű fiú legyen a párom.
Nem is a szeme. Ne az legyen ékes,
hanem engem lásson vele szépnek.

Álmomban már láttam őt,
boldogságom hozta,
csillagvirágot lehelt
lázas homlokomra.

Nem csak fejem teteje,
de csókja is azzal volt tele,
álmomban már láttam őt,
s nem feledem többet.

Alkony

Ablakomon kinézve
egy csillag köszön rám,
olyan aranyos tőle,
hogy így vigyáz rám.

Éjjel-nappal követ engem,
utam akárhová is visz,
nem zavarja, ha göröngyös,
velem jön, az biz’.

Kérdezem én, kit rejt ő
az alkonyat szárnyán,
melyik szerettem bújt belé,
hogy vigyázzon énrám?

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály