Beteljesíthetetlen szerelem – Kágyi Nina verse

Beteljesíthetetlen szerelem

Síró csend zúg, mint cselló mélye,
Megfeszül a szív húrja végre.
Zongora billentyűjén fut a bánat,
Minden hang egy elveszett kívánat.

A szemedben ég a távoli fény,
Melyet sosem érhetek el én.
A sors a lelkemre súlyos láncot vert,
Csak a hiányod lett az egyetlen kert.

Mondják, a szív kibír mindent,
De mikor a tied másnak intett,
Éreztem, mintha meghalnék,
Mint fagyott madár az ágon lennék.

Most csak ülök, a cselló sír velem,
Zongora hangja reszkető félelem.
Nem tehetünk semmit, a sors átok,
Te vagy az, kit örökre várok.

De a szerelem bennem élni fog,
Egy dallam, mit az éjjel hagyott.
Halkan sír a cselló, és felzokog a zongora,
Könnyeim kísérnek egy másik korba.

Kágyi Nina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. E osztály