Idő és lélek – Pap Nikoleta költeményei

Határ

S hogy mi választ el minket,
a határ vagy a tenger?
Milyen ember az,
ki ha tenni kell, nem mer?

Én voltam túl buta,
vagy te túl eszes?
Nem tudhatom igazán,
hisz az emberi agy néha túl meszes.

Határt nem szabhat
álmomnak az ég,
hisz csak annyit kérek
hogy te újra légy enyém.

Tengerszint

Melyik az a szint,
amely alá már nem süllyedek,
vagy melyik az a föld,
amelyet már nem művelek?

Tartozom valahová,
vagy csak egy virág vagyok,
egy olyan nádszál,
melytől nem sok ember ragyog?

Nem vagyok különleges,
sem ragyogó,
nem vagyok én más,
csak egy tengerszint-lakó.

Ma havazott…

Ma havazott,
s alighogy kinéztem,
ablakomon ragyogott
be a napsütés nekem.
Különös, hisz havazott,
körülöttem minden befagyott,
de a nap sugara továbbra is
rám ragyog.
Ez lehet az élet,
ha hideg, zord időben
mégsem hat az ítélet,
s van időd bőven.
Van időd engedni,
hosszú útra menni,
arra az útra,
hol nem fogy el semmi.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály