Versek csípős napokra 3. – Pap Nikoleta munkái

Lépések

Lépj, tervezz,
bármit is tegyél, csak nézz előre.
Ne félj megtenni,
hisz erősebb leszel tőle.
Minden csalódás,
minden nagy pofon,
a későbbiekben segít,
hogy átsétálj a viharon.
Egy ajtó bezárul,
a másik kinyílik,
bár az ég beborult,
a Nap sugara átfénylik.
Átfénylik az égen,
a nagy zivataron,
átsegít téged,
s felébredsz egy szebb napon.

Szerencse, vagy mégsem

Azt mondják, hogy jókor voltam
jó helyen,
azt súgják, hogy örülnöm kell,
mert ilyen az életem.
Nevetnem kell, olyankor is,
ha épp megbánt a sors,
mert másnak sokkal rosszabb,
kinek minden napja torz.
Ki meghal, de közben száll,
nem mondja az ittlévőknek,
ne haragudj rám.
S mi van azzal, ki halálban él?
Ki minden napba jobbat,
ékesebbet remél.

Madáretető

A távolban áll egy fa.
Érdekes, hogy senki nem lakja.
Lakná talán, ha különleges ága
vagy nagy babérkoronája
akadna.
De nincs neki, lehullott a levele,
nem pillant rá egyik állat szeme se.
Nem nézi azt mókus, sem a cinege,
nem lakna benne a bűzösborz se.
Kopácsol az etetőben egy picike madár,
örül neki a vén fa,
hisz neki csak ő maradt már.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály