Elsők – Pontos Kristóf versei

Addig szeress, míg van kit

Addig szeress, míg szív dobog,
Míg hang szól, s ajak nevetni fog.
Míg reggel ébred új remény,
Míg kezed kezemhez ér.

Addig szeress, míg látsz engem,
Míg szememben tűz ég csendben.
Míg a világ ad egy percet,
Hogy ketten éljük az életet.

Addig szeress, míg szót találunk,
Míg mosollyal egymásra válunk.
Míg el nem lopja tőlünk az idő,
Ami ma itt van, holnap tűnő.

Addig szeress, míg van kit, kérlek,
Míg ölelhetsz, míg érezhetlek.
Míg nem csak emlék a pillanat,
S az élet élni hív, nem hallgat.

Addig szeress, mert minden véges,
A most csupán röpke lélegzet.
De amíg itt vagy, amíg létezel,
Addig szeress, igaz szívvel.

Tanuld meg, fiacskám

Tanulj meg, fiacskám, tisztán élni,
A szívben a jóságot el ne téveszteni.
Tanuld meg, hogy a nap mindig felkel,
Még ha néha a felhők eltakarják is.

Tanuld meg, fiacskám, a csendet hallgatni,
Mert sokszor a szavak csak elnyomják az igazságot.
Tanuld meg, hogy a kéz nem csak adni tud,
Hanem segíteni is, ha valaki veszít.

Tanuld meg, fiacskám, tisztelni a fákat,
Mert ők is éreznek, mint mi, csak néha hallgatnak.
Tanuld meg, hogy minden lépés fontos,
Még akkor is, ha az út hosszú és poros.

Tanulj meg, fiacskám, mindig felállni,
A bukásokból erőt meríteni.
Tanulj meg ne félni a viharoktól,
Mert a nap után mindig új remény jön.

Tanulj meg, fiacskám, szeretni, igazán,
Mert az élet legszebb tanítása ez, hidd el nekem.
Tanuld meg, hogy nem a pénz az, ami boldoggá tesz,
Hanem a szív, ami mindig tisztán szeret.

Járjon a korsó

Járjon a korsó, ne álljon meg,
Az élet forrása nem pihenhet.
A fáradt kéz ne törjön el,
Még akkor se, ha köves az út, nem egyenletes.

Még a föld is sír, ha megviselik,
Szétroppan a szikla, ha az eső ráhull.
De a lélek, akárhogy is szakad,
Nem adja fel, ha zörög a korsó, s ha vihar tombol.

Járjon a korsó, ne nézd, hogy remeg,
Minden egyes cseppje is hozhat friss reményt,
Szenvedés a régi út, de vezet,
A fáradt kezekből is új erő nőhet.

Járjon a korsó, te se hagyd abba,
A küzdelem adja az élet ajándékát.
Mert bár hullik a víz, akárhány csepp,
Még mindig építhetsz belőle új jövőt, új reményt.

Csak egy kotta az életem

Csak egy kotta az életem,
Melyben minden hang egy pillanat,
Fel-felbukkan a csendben,
Mint egy vágy, mi sose hal.

Lábnyomaim a sorok,
Melyek ritmusban szólnak,
Sorsom dallama, mi tovaszáll,
Mint szélben szárnyaló kóbor dal.

Egy-egy ütem, egy-egy vágy,
Hogy minden hang egyesüljön,
Ahogy életünk mindent átölel,
És a csendben sosem cserél.

A kottám egy titok,
Szívem papírja, szélben ég,
És bár a zene elhalkul,
Nyomában még ott van a fény.

Pontos Kristóf,
Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium