
Hedy Lamarr életútja
„Minden kreatív ember a váratlan dolgokat akarja megtenni.”
(Hedy Lamarr)
1937-ben egy osztrák–amerikai származású nő szelte át az Atlanti-óceánt, hogy meghódítsa Hollywood-ot. Elragadó, gyönyörű teremtés volt, akin mindenki szeme megragadt. Tele volt megannyi álommal és tudással, ám szépsége elvonta a figyelmet zseniális elméjéről.
Ma egy olyan nőt mutatok be nektek, akinek külseje teljes összhangban volt elképesztő tudásával!
Hedy Lamarr eredetileg Hedwig Eva Kiesler néven született 1914. november 9-én Ausztria fővárosában, Bécsben. Jómódú zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot.
Édesapja bankigazgatóként dolgozott, aki nem mellesleg rettentően kíváncsi természetű volt. Ezt a tulajdonságát mindenképpen át szerette volna adni lányának is, így egész gyerekkorában arra ösztönözte, hogy nyitott szemmel nézzen a világra. Gyakran vitte lányát hosszú sétákra, amelyek alkalmával különböző gépek, például nyomdagépek vagy az autók belső működéséről beszélgetett vele. Az ezen séták alatt történő beszélgetések nagyban befolyásolták Hedy gondolkodását, és már ötéves korában azon kapták, hogy szétszedte, majd újra összerakta zenedobozát, pusztán kíváncsiságból, hogy megértse, hogyan működik a gép. Ezzel ellentétben, édesanyja egy sokkal művészibb vonalat képviselt – koncertzongorista volt. Bevezette a kislányt a művészetekbe, balett- és zongoraórákra is beiratta őt egészen fiatal korától fogva.
Max Reinhardt fedezte fel a mindössze tizenhat éves Hedy Lamarr tehetségét. Berlinben tanult színésznek, ahol 1930-ban megkapta az első kisebb szerepét egy német filmben. Az áttörő sikert azonban 1932-ben érte el Ecstasycímű filmben való szereplésével.
Egy osztrák lőszerkereskedő, Fritz Mandl egyik rajongója lett, amikor meglátta őt a Sissy cimű darabban. Nem sokkal később házasság kerekedett a rajongásból, egészen pontosan 1933-ban. Lamarr és Mandl házassága nem volt hosszú életű. Hedy hihetetlenül boldogtalan volt, hiszen gyakran kényszerült mű mosoly erőltetésére, mikor férje botrányos barátai és egyben üzlettársai náluk vendégeskedtek, akik a náci párttal álltak kapcsolatban.
A feleség így vélekedett:
„Nagyon hamar tudtam, hogy soha nem lehetek színésznő, amíg a felesége vagyok. Ő volt az abszolút uralkodó a házasságában. Olyan voltam, mint egy baba. Olyan voltam, mint egy dolog, valami műtárgy, amelyet őrizni kellett – és be kellett zárni -, amelynek nem volt elméje, nem volt saját élete.”
1937-ben Londonba menekült, ahol megszabadult férje viselkedésétől, ám egy dolgot magával vitt: a háborús fegyverekről folytatott vacsoraasztal-beszélgetések során szerzett tudását.
London hamar szerencsét hozott neki, amikor bemutatták Louis B. Mayernek, a híres MGM stúdió vezetőjének. Ezzel a találkozással biztosította a jegyét Hollywoodba, ahol kecsességével, szépségével és akcentusával elkápráztatta az amerikai közönséget. A csillogás mellett megismerkedett az élet furcsa alakjaival is, például Howard Hughes üzletemberrel és pilótával.
Lamarr randizni kezdett Hughesszal, ám más szándékai is voltak az üzletemberrel. Tudományos elméjének feltárását Hollywood gátolta, de Hughes ebben is segített neki. Felszerelést adott neki, amely segítette a lányt, hogy találmányain dolgozzon. Elvitte egy repülőgyárba, hogy a háttérmunkába is belessen, hiszen Hughes nagy álma volt, hogy gyorsabb gépeket hozzon létre a hadseregnek. Lamarr sem tétlenkedett sokáig, vett egy madarakról és halakról szóló könyvet, hogy megnézze, melyik faj a leggyorsabb. A legkiválóbb hal uszonyait és madár szárnyait kombinálva tervrajzot készített, hogy felvázolja Hughes repülőgépeinek új szárnytervét. Terve Hughnesnak is tetszett, ő maga is azt gondolta, ez a nő egy zseni.
Hedy Lamarr valóban egy zseni volt. Találékony elméjében a fogaskerekek egy pillantra sem álltak le. Fejlesztései között említjük a stoptáblát vagy éppen egy Coca Colához hasonló üdítőt elkészítő tablettát. Legjelentősebb találmányát azonban akkor fejlesztette ki, mikor az Egyesült Államok a II. világháborúba való belépésre készült.
1940-ben Lamarr egy vacsora keretein belül találkozott George Antheillel. Antheil szintén furcsa teremtésnek bizonyult, de ennek ellenére egy igazi zseni volt. Írói munkásságáról, filmzenéiről és kísérleti zenei kompozícióiról volt ismert, és ugyanazt a leleményes szellemet képviselte, mint Lamarr. Ő és Antheil számos témáról beszélgettek, de a legnagyobb gondjuk a közelgő háború volt.

Antheil így emlékezett vissza:
„Hedy azt mondta, hogy nem érezte magát túl jól, hogy ott ül Hollywoodban és rengeteg pénzt keres, amikor a dolgok ilyen állapotban vannak”
A Mandl-lel kötött házassága után olyan ismeretekkel rendelkezett a lőszerekről és a különböző fegyverekről, amelyek roppant hasznosnak bizonyultak ebben a szituációban. Így Lamarr és Antheil összevetették tudásukat a tengelyhatalmak elleni harcra.
Nem sokkal később egy új kommunikációs rendszerrel álltak elő, amelyet azzal a szándékkal használtak, hogy a háborúban a torpedókat a célpontjukhoz irányítsák. A rendszer a rádióhullámok közötti „frekvenciaugrást” alkalmazta, amelynek során az adó és a vevő együtt ugrott át új frekvenciákra. Ezáltal megakadályozták a rádióhullámok lehallgatását, és lehetővé tették, hogy a torpedó megtalálja a kívánt célpontot. A találmány megalkotása után Lamarr és Antheil szabadalmat, illetve katonai támogatást kért a találmányra. Bár 1942 augusztusában megkapták a 2,292,387 számú amerikai szabadalmat, a haditengerészet az új rendszer bevezetése ellen döntött. Az elutasítás miatt Lamarr inkább a háborús erőfeszítéseket támogatta hírességével, háborús kötvények eladásával. Boldognak érezte magát fogadott hazájában, annyira, hogy 1953 áprilisában amerikai polgárrá vált.
Közben Lamarr szabadalma lejárt, mielőtt egy fillért is látott volna belőle. Bár 1958-ig folyamatosan gyűjtötte a filmekben szerzett kreditpontokat, feltalálói zsenialitását még nem ismerte el a nagyközönség. Lamarr csak későbbi éveiben kapott díjakat találmányáért. Az Electronic Frontier Foundation 1997-ben Lamarrnak és Antheilnek közösen ítélte oda a Pioneer Award-ot. Lamarr volt az első nő, aki megkapta az Invention Convention Bulbie Gnass Spirit of Achievement Award-ot. Bár 2000-ben elhunyt, Lamarr 2014-ben frekvenciaugró technológiájának kifejlesztéséért bekerült a National Inventors Hall of Fame-be. E teljesítménye miatt Lamarrt „a Wi-Fi és más vezeték nélküli kommunikációs eszközök, például a GPS és a Bluetooth anyjának” is nevezik.
Hedy Lamarr példája is azt támasztja alá, hogy ha elég nyitott szemmel járunk, akkor megtaláljuk a lehetőséget. Legyetek merészek, és kockáztassatok, még ha valaki azt is mondja, nem vagytok képesek rá!
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év