Évadzáró versek 3. – Pap Nikoleta

A mi asztalunk

Karácsonyi asztal körül
Ül az egész család,
Minden egyes tag
Ilyenkor panaszkodhatja ki magát.

Kicsik és nagyok
Egyformán örülnek,
A jó kedv mindig száll,
Hisz itt van a legszebb ünnep.

A karácsonyfa alatt
Ajándékok hosszú sora,
Annak örülnék leginkább,
Ha ez a pillanat nem múlna el soha.

Étel, ital, friss gyümölcs az asztalon,
A jó kedvet elmúlni én biztosan nem hagyom.
A templomból indulnak az öregek, s fiatalok,
Azt éneklik: A kis Jézus megszületett, nagy örömben vígadjatok!

Havas domb

Kinéztem az ablakon, s káprázott a szemem,
Azt hittem, hogy ilyen nem történhet
velem.
Ünnepre ébredtünk, mit várva vártunk,
A hófehér tájjal azonban nem számoltunk.
Pedig itt van, évek óta először,
S beragyogja a tájat, ilyenkor minden megőszül.
Ragyog a réten, a dombon, a fákon,
Nincs is szebb látvány e kerek világon.
Nem tántorít a hideg, mi árad belőle,
Kesztyűmet felhúzom, s bele is ugrok, telibe.
Készülnek a hógolyók, születnek az emberek,
Így köszöntik a világon a legszebbik ünnepet.

A legszebb ünnep

A legszebb ünnep
Az, mit együtt töltünk,
A legszebb pillanatok,
Melyeket az asztal körül együtt ülünk.
A nevetés, mely betölti a házat,
Mely megremegtetne egy egész várat.
Az ünnep, amikor mindenki együtt van,
Nem számít, hogy kicsi vagy nagy,
Egyformán otthon van.
Az ünnep, amelyen félretesszük a haragot,
Nem vesszük figyelembe, hogy a kárunkon mennyit aratott.
Az ünnep, amikor barátból testvér,
Szomszédból család lesz,
Az ünnep, amikor a szeretet
Mindent a tökéletes helyre tesz.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály