
A titkos kert
Annyi érdekes, szemet gyönyörködtető dolog vesz körül bennünket, hogy néha nem is tudjuk értékelni őket. Helyek, élőlények és növények, melyekről az emberek többsége tudomást sem vesz…
Sosem éltem mesevilágban, mégis mindig úgy véltem, hogy néhány hely varázserővel bír, és igenis képes testet, vagy akár lelket is (meg)gyógyítani. Azonban, ahogy néhány gondolattal ezelőtt említettem, nagyon kevesen veszik őket észre, vagy látják meg bennük a csodát.
Léteznek szerencsére ritka, apró dolgokat is megfigyelő egyének, kiknek lelke nyitott az elbűvölő világ befogadására. Ők azok, akik az útszéli virágra is rámosolyognak, s a fák lombjai között élő, alig látható mókusnak is köszönnek.
A hiba, melyet a másik véglet elkövet, az, hogy pont őket ítéli el. Különlegességüket így kénytelenek elbújtatni és hagyni elveszni a csodát, melynek magja már el lett ültetve szívükben. Nyilván nem mindegyikük ilyen, ugyanis egyesek megosztják, továbbadják egy hely szépségeit, ezáltal odacsalogatva más gyönyörű, kibontakozni vágyó lelket is.
Ilyenek voltak azok az ikernővérek is, akik eszméit gyermekeik is örökölték, ezáltal pedig csodás dolgokat teremtettek. A könyv címe A titkos kert, Frances Hodgson Burnett egyik alkotása.
De mit is ír le ez a könyv? Vagy pontosabban mire mutat rá? Cikkemből erre igyekszem választ adni!
Néhány megemlítendő információ az írónővel kapcsolatban:

Frances Hodgson Burnett 1849. november 24-én született az Egyesült Államok területén. Bár íróként tevékenykedett, főként gyermekregények és történetek írásával foglalkozott, nem a saját nevén publikált. Második férje, Stephen Townesend nevét használta álnévként, így jelentette meg mintegy 40 gyermekregényét.
Legismertebb és legelismertebb műve A titkos kert (The Secret Garden), amelyet először 1910-ben adtak ki egy magazin hasábjain. Az 1911-es kiadás, amely már könyv formában jelent meg, világszerte nagy sikert aratott. A regény később, 1925-ig többek között magyar nyelven is megjelent, és ekkor vált a gyermekirodalom egyik klasszikus művévé.
A történet:
A könyv a kolerajárvány időszakát mutatja be Amerika egyes részein. Főszerepbe Mary-t, az alig tízéves, szőke hajú, gyönyörű, bár eléggé elkényeztetett kislányt helyezi. Szülei mindent megadtak neki, a szereteten és figyelmen kívül. A család anyagilag viszonylag előnyös helyzetben volt, ezáltal a szülők megengedhették maguknak, hogy szolgáikra bízzák egyetlen lányukat.
A járvány azonban őket is elérte, és mindketten belehaltak. A kis Mary magára maradt, egyedül kellett megélhetéséről gondoskodnia. Nem sokáig ugyan, mivel elég hamar rátaláltak, majd egy árvaházba vitték egy rövid időre. Itt rögtön megmutatkozott az otthonról örökölt elkényeztetettség, ugyanis az árvaházban kapott étel nem volt elfogadható számára. Ezt követően nagybátyja, Archibald Craven fogadta be hatalmas házá, mely szinte egy palota volt, tele szobákkal. Az egyetlen kár az, hogy mindegyik üres volt. Bizonyára azért, mert a házat csak Archibald, az idős házvezetőnő, és Mary szobalánya, Martha Sowerby lakta, legalábbis látszólag.

Mary első éjszakája nem telt kellemesen, még Martha igyekezete ellenére sem. Az alvását zavarta a folyamatos beszélgetés és gyermeksírás, ami bosszantotta, hiszen nem tudott róla, hogy gyermek lenne a közelben. A következő napjai sem hoztak enyhülést, ugyanis nem evett rendesen, sokat dacoskodott, és ezzel a ház lakóinak dolgát is megnehezítette. Egy nap azonban kimerészkedett a házból, és a hátsó udvarig sétált. Bár a környezet kissé mocsaras és szürke volt, nem zavarta, hiszen tudta, hogy Martha öccse, Dickon is a közelben van.
A kertbe tett rendszeres sétái során barátságot kötött egy elcsavargott kutyával, akinek minden alkalommal ételt adott. Ez a kapcsolat lassan Mary-t is megváltoztatta: kezdte elfogadni az ételt anélkül, hogy megjegyzéseket tett volna. Egy napon azonban a kutya belelépett egy rókacsapdába. Mary kiszabadította, de az állat fájdalmában elszaladt. A lány utánaeredt, és így talált rá a titkos kert bejáratára, egy rejtett nyílásra, amelyen átbújva egy gyönyörű, napsütötte paradicsomba jutott. A kert tele volt színes virágokkal, vidám állatokkal és pompás növényekkel, teljes ellentétben az addigi zord környezetével. Mary úgy érezte, ezt a csodát meg kell osztania valakivel, és Dickont hívta segítségül. A fiú örömmel tartott vele, és együtt töltötték az időt a kertben, ahol sikerült meggyógyítaniuk a sérült kutyát, aki hű társukká vált.
A kert mellett Mary a ház titkaira is rábukkant. Megtudta, hogy nagynénje halála hozta a komorságot nagybátyja életébe. A legnagyobb felfedezése azonban az volt, hogy van egy unokatestvére, Colin, aki anyja elvesztése óta betegnek tartja magát, és ezt a ház lakói is elfogadták. Mary meséi a titkos kertről felkeltették Colin érdeklődését, és ő is vágyott eljutni oda. Bár nem tudott járni, Mary és Dickon egy tolószék segítségével éjszakánként kiszöktették.
Mary egy nap régi levelekre bukkant, amelyekből kiderült, hogy Colin nem beteg, és anyja sem a szülésbe halt bele, mint hitték. Az asszony halálos betegségben szenvedett, és egyetlen vigasza a titkos kert volt, amely erőt adott neki. Mary elhatározta, hogy a kert segítségével megmenti Colint, és bebizonyítja a fiútól eltávolodott apjának, hogy Colin nem gyenge vagy beteg.
A kérdés már csak az, hogy sikerül-e Mary tervét megvalósítani, és valóban gyógyító ereje van-e a kertnek?
Kedves olvasó, a történet végét már magadnak kell felfedezned! Ha figyeltél a könyv üzenetére, talán már sejted is, hogy mi a válasz.
Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály